Szóval Santiago. Valószerűtlenül zöld fű, borongós ég, állandó köd, pára és eső. Spanyország Skóciája. Esett mikor megérkeztünk és zuhogott mikor eljöttünk, de a kettő között volt két napsütéssel megáldott csodás napunk. Sokat sétáltunk, kávéztunk, kiállítást néztünk, remek épületekben jártunk, esténként boroztunk, élveztük a galíciai vendégszeretet. Merthogy a tapas eredetileg az ital mellé felszolgált "ingyen" fogás, kis harapnivaló, de a minőségi fajtából.

Lucie (fiatal) nagynénjél laktunk, aki a Consorcio-nál dolgozik és egy valódi műemléki épületben lakik, kb 80 centis kőfalakkal, kis patioval meg az ezzel járó hideggel. Nem volt vészes, sőt jó volt kicsit fázni, érezni a telet, a hideget, a természetet. Persze aztán visszetérni is jó volt a kellemesen meleg városba, de jól esett ez a pár nap "vidéken". Testi-lelki felüdülés volt.

Hétfő óta a tervemen dolgozom meg a rajzos órám leadandóit festegetem. Napközben 15-18 fok van, szóval kicsit nehéz otthon a négy fal között a munkára koncentrálni. Egy kávézást vagy valamit csak be kell iktatni:). Kedden este M.I.A. koncerten voltunk, jó volt de csak 1 órát játszott és a hossazs taps ellenére sem jött vissza, ami kicsit negítv volt, de legalább nem húzódott el sokáig. Tegnap meg lementünk a tengerparta Vickyvel, mert a decemberi napsütésben még bikiniben akart fényképezkedni, de ennyire azért mégsem volt meleg... Én futni mentem le, de először csak sétáltunk meg dumáltunk, aztán visszafelé kocogtam pár kilométert a parti sétányon. Nagyon jól esett.

Ma reggel nehezen keltem, bementem órára, de egész nap kicsit kába voltam, teljesen elszoktam a "korán" keléstől. Tartok tőle, hogy durva lesz a váltás az itteni kényelmes kis időbeosztásom és az otthoni egyetemi élet között, de ezen ráérek majd akkor szenvedni. :D

Addig élvezem a koraőszi időjárást és hiányolom a karácsonyi hangulatot!

vágatlan változat:)

http://picasaweb.google.com/nemeszsofi1/ShrekSCamera?authkey=Gv1sRgCMiustqm98PnUA&feat=email#

nagyon köszi Nyuszi!

Kim befoglalta a fürdőszobát amikor épp fel akartam állni a gép elől készülődni, szóval most akkor gyorsan blogot írok.

Szerdán este voltunk meccsen, FC Barcelona-A.D. Ceuta 5-1.

Most mit mondjak még? Elég egyértelmű, ez volt talán a spanyol bajnoki leglazább meccse de akkor is  élmény volt ott lenni. Hatalmas stadion, mindenféle népek, erős lámpák és valószínűtlenül zöld fű. Nem rágtuk le a körmünket, nem volt izzadságszagú 0-0, lehetett örvendezni a góloknak, hullámozni, hot-dogot majszolni, teleobjektívvel fényképezni és örülni a fejünknek.

Ceuta nem a focicsapatáról híres, de talán azt érdemes tudni róla hogy ez az egyik a két Afrikában fekvő spanyol város közül. Az érdeklőbbek utánanézhetnek melyik a másik:)

Csütörtökön korán reggel 8.30ra mentem órára, utána úgy volt hogy 11.15kor kezdjük a városrész-néző építésztúránkat, de persze hogy végül csak kb 1kor sikerült leülni kávézni hogy kitaláljuk merre is menjünk. A 22@ projekt Barcelona egy kicsit lepukkant volt ipari-összevissza lakónegyedét próbálja üzleti+iroda+egyetem+menő új lakások felkapott új környékévé varázsolni. Van eddig ehhez egy Torre Agbaruk, csomó irodaházuk, magánegyetemi épületeik, pár társasházuk, kortárs múzeumuk, szépen felújított és a legkülönbözőbb városi intézményeknek helyet adó régi gyárépületük, szóval nem állnak rosszul. De az egészet összefogó rendszer valahogy hiányzik.

És ebbe a nagyon heterogén környezetbe kell a mi társasházunkat beletervezni... hát, érdekes lesz.

Sokat sétáltunk, délután nagyot ebédeltünk (ez a háromfogásos napi menü intézménye szerintem teljesen életszerűtlen... képtelenség mindennap ennyit enni!), aztán picit mindenki elment a dolgára, este pedig újra találkoztunk a Graciában. Az 5euros olasz hely nem tetszett a fiuknak, ezért átmentünk a Gata Negraba, ahova a görög lányok és Sebastian is megérkezett. Senki nem égett a boogie-láz így végül Daninál köttünk ki, még testvériesen elosztuttunk egy öveg vörösbort aztán hazasétáltunk.

Pénteken csak délben sikerült felkelnem, 2re mentem spanyolra, fél4re órára, fél7kor találkoztunk Raquellel az első sikeres tandem alkalmából, fél8ra mentünk Kas Oosterhuis előadására, ami nagyon magasan volt én meg túl fáradt. Utána haza kellett jönnöm letenni a cuccaimat, enni valamit aztán tiszteletemet tettem egy "házibuliban", de nem maradtam sokáig, inkább továbbmentem a Ravalba a többiekhez. Egy Ambar nevű helyen ittunk, ez azért pesten mennyivel viccesebb lenne: Ámbár. Aztán a szokásos határozatlanság, Placa Real, Juliánék, Sugar, Vikiék, Góticó és végül csak egy éjszakai kajáldában kötöttünk ki.

Szombaton Montserratra akartam menni, merthogy olyan szép az idő, de a hosszú éjszaka után nem lett volna értelme a nap közepén elindulni oda. Inkább a projekttel foglalkoztam, és elsétáltam felfedezni a magyar boltot. Ma ilyen fura napom van, nincs honvágyam csak ilyen magyar-hiányom van. Vettem körözöttet, mr2-t hallgatok meg megnéztem a házunkat google earthön:) Délután nem voltam túl produktív, valahogy nem ment a koncentrálás. Most meg már megint sietnem kell, hogy kész legyek. Mexikói estet tartunk, fél 9re a catalunyán kell lennem, ááááá.

Mit is csináltam november 4. óta?

Pénteken a produktív délelőtt, gyors spanyol és laptoplemerülős óra után moziba indultunk, de annyira hangulatos volt az esti Gracia-feeling hogy csak könyvet vettünk és beültünk egy bárba. Mennyei tortillatekercs, dos claras és egy az időérzékünket-is-elveszettük-hosszú beszélgetés.

Szombaton repülőjegyparák, idegesség, lenyugvás, edzőterembe menés Lucieval, futás, ellipszis, gőzkabin, pezsgőfürdő és úszás. (nincs mese, a spanyol logika ezt diktálta). Rajzórára anyagmakettezés, 8kor találkozó a megreptetett és visszatért "drága" "kis" "magyar" "telefonomért", amiből mint később kiderült csak a lényeg hiányzik, a SIM kártyám.

No mindegy, vár a szombat este, Fontana, Diamant, Otto Zutz. 4 lány, 3 építész 1 táj, csevej, iszogatás, partihely csekkolás, normális időben hazaérés.

Vasárnap reggel minden szép, napsütötte és vidám. Még a repjegyek is kibékülnek a bankkártyákkal és Timi is elindul egyszer (nagyjából) időben otthonról. Dél, CCCB World Press Photo 2010. A vasárnap múzeum-nap erre sajnos nem vonatkozik, de 3,40-ért belefér. Az elfoglaltak hazamennek dolgozni, ketten múzeumboltozunk és átsétálunk a Pedrerába Javier Mariscal kiállítást nézni. Na ez tényleg életmű. Produktív, gazdag, változatos. És maga a kiállítás módja is élvezetes.

Délutáni skype-session, este végre-egyszer-normálisat-főzök-felkiáltás majd pedig az első itteni tv-nézés: UVE por Vendetta. Lucie be tudja állítani, hogy legyen felirat (merthogy a spanyol közszolgálatin ez alapszolgáltatás) csakhogy a spanyol szinkron nagyon viccesen sokkal gyorsabban beszél mint az angol színész, meg mint amit a néző szeme el tudna olvasni, így aztán csak a felét látod annak amit hallasz... No pasa nada, me gusta mucho aprender castellano. Si, si, muy bien.

Hétfőn reggel body combat, valami borzalmas de legalább 9kor vége és felkeltem időben. Reggeli, tervrajznyomtatás, sketchup-állítgatás, teleklátogatás. Merthogy a Carrer de Tánger és D'Ávila sarkára tervezünk. Akármenyire romos a környék, ez azért mégis menő. Hátam mögött Herzog, előttem Nouvel, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél. Tanköri szintű körbesétálás után szétszéledés, kis csoportban bámészkodás. Az erősen ajánlott kritikai szemlélést majd csütörtökön ejtjük meg.

Rajzóra előtt még volt időm hazaugrani, ebédelni és felkapni a cuccaimat. Igazán szeretem az ilyen napokat. A nagy Schröder-ház elemzés után a könyvtárban csak az új kártyigénylésemet akartam leadni de megint magába szippantott, az időzónaugrásból 3 könyv+1 dvdével távoztam... Otthon pakolászás, netezés, Arcade Fire koncert jegyvétel, boldogság, várakozás és egy kis szülifeli.

Ma reggel hősies 6.55-ös kelés, mert 7.15-re akartam cycling órára menni ami itt horribilisen koránnak számít, még attól féltem nem tartják meg az órát ezért a fürdőruhát is bedobtam biztos ami biztos, és még szerencse merthogy nem volt hely. Na ennyit a sztereotipiákról... a buzgó katalánok igenis korán kelnek, ha nem is mindegyik, de 25 biztos. Na mindegy, legalább megcsináltam a kis edzésemet és megjutalmaztam magam egy (igencsak indokolt) izomlazító pezsgőfürdőzéssel. Hazaértem, reggeliztem, elkészültem és még mindig csak 9 óra volt. Ilyen se volt rég, éljen a koránkelés! A kis szabadidőt egy finom kávé mellett az otthoni események csekkolásával akartam tölteni de valahogy csak odáig jutottam hogy holnap, Camp Nou, Barca meccs, olcsó jegy, igen ez hihetetlen, gyorsan mig el nem fogy, igen, 2, felső szektor, első sor, elfogad, fizet, megvan, igeeeeeen!!!!

Óra után 1-kor találkoztunk volna az első tandem beszélgető társammal, de lemondta betegség miatt, így legalább volt időm itthon ebédelni mielőtt átcuccoltam Nórihoz mosni. Nem is tudjátok mekkora öröm egy nagy adag tiszta ruha. Főleg ha van szárítógép:)  Az meg csak apróság, hogy mostanában nem pont egy lépésnyi távolságra van a mosógéptől.

Előtte még írtam pár tandem-jelentkezőnek és mire hazaértem milyen választ kaptam? Egy spanyol lány külön örül,hogy magyar vagyok, mert következő félévben Budapestre megy Erasmussal így az angol mellett a magyarul is tud tanulni velem. Hát kész voltam. Eddig kb mindig azt tapasztaltam, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha mondjuk franciának, németnek vagy angolnak születek, erre itt a derült égből villámcsapás. Remélem jó lesz. :)

Délután kitakarítottam a szobámat meg a konyhát, gyorsan átöltöztem mert fél 8-ra kiállítás megnyitóra mentem. Menő volt a nézőközönség, csak kicsit magasnak éreztem az átlagéletkort. Jól öltözött hippi ötvenesek, stílusos művészbarát hatvanasok. És persze itt is a svédasztalnál nagyobb volt az élet mint a kiállító teremben, de sebaj Vikivel megnéztük a képeket és jót beszélgettünk.

Mikor hazaértem Lucie és Kim is a konyhában főzöcskézett és a látvány+illatok szinte fekszólításszerűen engem is arra késztettek, hogy összeüssek valamit. Hagymás, serrano sonkás rántottára futotta, de mennyei volt:)

Holnap megint időben szeretnék kelni, van mit csinálni aztán sok óra (azért nem olyan rossz mert Projecton megint terepszemlére megyünk, csak most Tarrassara visznek épületlátogatásra) és este 22.00 kick-off!

Egész októberben elrohant velem az idő. Valahol Valenciában felültem egy hullámvasútra és talán Madridban sikerült leszállnom róla. Csak az a baj, hogy Barcelonában lakom.

Szóval össze kell szednem magam. Először is összeszedtem az októberemet:

Úgy kezdődött, hogy a szeptember átcsúszott, vége lett a Mercének, elmentek a Fruzsiék és aztán elment Kató is.

A követkeő hétvége hosszú volt, Valencia plusz 2 nap szünet, szerdán prezentáció, pénteken afterparty, a bicinget valószínűleg rosszul raktam vissza, azóta bicikli nélkül vagyok. Szombaton "48" hours open house barcelona, érdekes helyek és egy örök élmény a Can Framis udvarán elektronikus nagybőgő és táncfenomén. Vasárnap megjött Élet, remek welcome tapas vacsi, de nyomasztó pénteki leadás+bicing huzavona. Nem volt felhőtlen a hét de azért nagyon jó volt, hogy itt volt, nélküle nagyon szenvedtem volna. Sok helyen jártunk, egyetem melletti parkban piknikeztünk, tengerparton sangriáztunk, jókat vacsoráztunk,vásároltunk és nagyokat sétáltunk. Pénteken végre mindent leadtam, megjött Zsófi, lepakolás, alapozás, parti, rossz zene. Szombaton Güell Park, Rambla del Mar, Barrio Gothic, Eixample, búcsúvacsi. Vasárnap reggel reptér pandabúcsú (de csak 3 hétre!!!!), Nyuszival Montjuic, tengerpart, shopping, készpénzfelvétel, pénztárcaellopás, idegösszeroppanás határán táncolás.

Erről ennyit.

Hétfőn semmi sem jön össze, csak a rendőrségi jegyzőkönyv és az este is jól alalkult. Kedden Nyuszi is elmegy, egyedül maradtam, a hullámvasút a legmélyebb ponton járt.

De csak túléltem ezt a hetet is, lett spanyol számlám meg bankkártyám, edzőtermem, nyelvórám. Pénteken este elmentünk Madridba, ami gyönyörű és 2 nap semmire sem elég. Főleg ha esik és fúj a szél. Hétfőn este visszatértem a jó meleg Barcelonába, egyetemre járok, csinálom a dolgaimat és csak egy kis nyugalomra vágyok.

Tegnap voltunk Bjarke Ingels (BIG) előadásán, nagyon laza a csávó és nagyon cool dolgokat csinál a csoportja csak ki tudja mi lesz 10 év múlva. Mindenesetre jó volt látni, hallani, ott lenni.

Tetszik a jelmondata. Yesss is more!

Na sziasztok, mára ennyi voltam. Látjátok milyen gyorsan be lehet hozni pár hetes lemaradást? A képekkel még adós vagyok, rengeteg feltölteni valóm van fbra, a jobbakat majd betolom ide és egy-két csemegével kiegészítem. Nagyon fincsi lesz.

Vagy nem :P

Tegnap mikor hazaértem egy kisebb boutique-ot találtam a nappali helyén.

Armani, Prada meg D&G cuccok szanaszét, a lakótársak számánál pár fokkal több Macbook az asztalon és andalító ambient zene a háttérben. A kattogást hallva eszembe jutott, hogy a spanyol lakótársam említett valamilyen fotózást a múlt héten, de nem gondoltam, hogy ilyen komolyan veszik. Mint később kiderült, ő sem. Eredetileg csak egy fotós haverról volt szó, akinek tetszik Lucie lába, meg a lift a házban és ezt a kettőt össze akarja valahogy kombinálni. Aztán kiderült, hogy nem annyira amatőr a fotós a lelkem, az asszisztense nélkül sehova, ja és a modell barátját is elhozta, hogy Lucie (lába) ne legyen egyedül a képeken... Önmagában sem egyszerű a történet, de hogy mindez a lakásunkban történik annyira groteszk volt, hogy na. Most először nem bántam, hogy alig van időm, elkészülődtem és legalább időben leléptem.

Késni azért így is sikerült egy kicsit. Először a múlt heti We are wellowos "koncert"-en megismert manchesteri arccal találkoztunk, aztán a Valenciás csapattal meg még pár emberrel kiegészülve abba a jazz bárba mentünk, ami a múltkor annyira tetszett nekem. Sajnos most nem volt olyan jó, mint múltkor de legalább tudtunk beszélgetni és a zene miatt majd vissza jövünk valamelyik pénteken/vasárnap. Ez most így iszonyú sablonos és köze nincs ahhoz hogy milyen volt igazából az este, de ez van, a száraz történet ez,  az élmény meg megmarad nekem.

Edo kommentje rádöbbentett arra, milyen különböző kép alakulhat ki a fejekben a blog olvasása nyomán. Itt csak apró momentumok jelennek meg, amik összességükben sem tudják leírni az összképet. Tudatosan nem írtam a legáltalánosabb dolgokról, de úgy tűnik ezek nélkül nem teljes a történet. Ezért most jöjjön egy kis áttekintés(be rejtett önvizsgálat):

Gyakorlatilag végigbuliztam a szeptembert. Alig volt olyan nap, mikor este otthon voltam, egyszerűen akkora volt a pörgés, és olyan sok színtéren mozogtam, hogy nem volt megállás. Mindig, mindenhol új emberek, "régiekkel" kapcsolattartás, a barátok barátai, külföldiek, magyarok, építészek, iskolatársak, helyiek vagy csak úgy random emberek. És szinte minden facebookon folyt. Egy estére 4-5 event, vendéglisták, promóterek, feliratkozás, ingyen belépő. Azt hiszem nem meglepő ha azt mondom, bármennyire felemelő a pörgés, ezekre az erasmusos bulikra rá lehet unni. Jó volt, hogy megvolt ez a kezdeti lendület, a rengeteg impulzus, de eljutottam(-tunk) arra a pontra, hogy ebből ennyi elég. Nem rossza ez, de kell valami más is. Az itteni Apolo, Razzmatazz, Opium, Shoko, Guru, Bikini,stbstb nyilván sokkal menőbb, mint az otthoni, de ezeket a helyeket minden nagyvárosban meg lehet találni, és engem inkább az igazi barcelona érdekel. Szóval pár hete elindult a folyamat, hogy a kötelezők kikpipálása után egyre több helyi értéket fedezzünk fel. Az igény már régen megvolt és most úgy érzem a társaságot is megtaláltam hozzá. Továbbra is szívesen ismerek meg új embereket, de már elég az ismerősből, ideje a meglévőkre koncentrálni. És annyi minden történik a városban, olyan sok helyre lehet menni, nézni, látni, hallgatni, művelődni, lazulni, hogy csak dönteni kell.

Az én iránytűm a le cool.

És a legmenőbb, hogy már Budapesten is van!

Elmész egy görög lány születésnapi bulijára, a metró kijáratnál találkozol egy finn sráccal aki ugyancsak a házibulit keresi, ott megtalálod a kanadai ismerőseidet aki szörfözni mennek a hétvégén San Sebastianba, de van egy német ismerősük, aki már kibérelte a kocsit a hétvégére, de máshova menne, itt van még a francia barátja de van még szabad hely a kocsiban, hova menjünk?

- Így megyek én holnap/ma/ reggel Valenciába!!!

Tegnap elvesztettem az eszemet. *

De erről majd a "Digitalizáljuk a naplónkat!" mozgalom mai etapja után:

2010. okt 4. hétfő

Reggel természetesen 3-4 szundi, aztán felkelés de mostmár tényleg, aztán reggeli&ebéd készítés valamint a szokásos egyéb dolgokkal szúrtam el az időt, ls csak utána ültem le rajzolni. Persze nem sikerült semmi maradandót alkotnom a házzal kapcsolatban, csak rajzolgattam össze-vissza, az idő meg elrohant. És rájöttem hogy nekem is vele kéne tartanom. Tehát megint késében voltam, plussz volt egy csomó cuccom, plussz a festő-pakkomért is vissza kellett jönni, szóval kész voltam. Végre eltekertem az egyetemhez, raknám le a bicajt, erre nem veszi be. Az óra meg csak ketyeg. Szerencsére egy valaki segített betelefonálni, de közben helyrejött a cucc magától. Projecto-n megint a szokásos katalán elmélkedés folyt, közben azért Penin kétszer is megkérdezte, hogy nem akarok-e prezentálni, de mondtam, hogy ez most nekem sajnos nem lehetséges. Jó lett volna normálisan konzultálni, de a többiek tip-top rajzai közé nem volt kedvem kirakni a próbálkozós skicceimet. Óra végén reménykedtünk, hogy tudunk vele beszélni kisebb közönség előtt, de aztán mégsem. Mindegy marad a szerda.

Multikulti ebéd a padoknál, utána rajz. A bácsi teljesen készen van, megnézte a telefonomon a képeket amiket a MACBA-ban csináltam, merthogy elvileg az ott látottakból kéne inspirálódni. Meg felmutatta a többieknek a tolltartómat, mert észrevette hogy házi-barkács, és a jövő órán anyagokkal fogunk foglalkozni, és ez a kezdet. Vagy nem tudom, összevissza beszél, még a helyiek sem értik, nemhogy én. Óra után újra be kellett mennem a tetűlassú egyetemi makettező boltba balsafát venni, hazatekertem, pontosabban csak a Diagonálig, mert a Corsega-n lévő Vicenc Piera nevű "művészellátóba" is be akartam menni. Nagyon jó az a bolt, és ráadásul olcsóbb is mint az egyetemi. VP, my friend! Közben Lucie hívott, hogy nincs nála kulcs, szóval gyorsan hazasétáltam, vacsi, netezés, buta semmittevés meg pár rossz döntés.

2010. október 5. kedd

"Korán" kelés (kíváncsi vagyok, lesz-e egyszer olyan normális napom amikor nem érzem úgy, hogy korán kelek), kómás zuhany, gatya, póló, fogmosás, táska és sok-sok víz. Bicaj le, órára be. Kiderült, hogy maxban széket kell modellezni. De mostmár tényleg. A kiadott listából lehet választani. Egyem meg a szívüket, persze elég furi volt a lista, de végül Charles Eames chaise lounge-át (mi otthon csak sezlonnak hívjuk) választottam, aminek semi köze nincs A lounge chair-hez, de legalább Eames. Az elején kicsit szerencsétlenkedtem, de aztán belejöttem és egész jól haladtam. Legalábbis a mellettem ülőkhöz képest. Utána megint makettbolt, busz, Vicenc Piera, Hp store, haza, tintapatron sehol, idegbaj, agyleállás, kész téboly.

* És akkor most jöjjön a nyitómondat kifejtése:

Enni azért csak kell, gép bekapcs, Stella írt hogy holnapra 1:100as makettet szíveskedjünk. Remek. HP-boltba vissza, hát persze épp szieszta van. Vissza, Archicad beszippant, 7 előtt 5 perccel rohanás, bolt megint nincs nyitva, nyomda már zár, A2-t már nem nyomtatnak, akkor legyen 2 A3, meg menjek a másikba, meg egy harmadikba. Ott fapofák, lassúak és drágák. És különben is negyedóra míg bemelegszik a plotter, menjek addig sétálni. Persze csak a pénzt költöm, veszek papírt [miért gondolom hogy azzal a csotrogánnyal még valaha fogok nyomtatni?], de csak spórolósan, és nem, nem a puccos péknél veszek baguettet, mert van szupimarket. Ami olyan nagy, hogy az adott elmeállapotomban igazán kemény kihívás volt számomra megtalálni a teavajat, ja és akkor még kell mosogatószivacs is, a kedvenc sajtom meg a baguett. Persze mindezt egy kézbe. Megyek vissza a nyomdába, végre kész a rajz, mikor rájövök hogy elhagytam a pendrive-om...

...enyhe idegösszeroppanás, rohanás vissza a marketbe, de persze nincs ott. Még keresgélem egy ideig az utcán, de hasztalan. Aztán haza, kaja, skype.

Derült égből villámcsapás: valaki írt hogy megtalálta!!!! Örömmámor, válasz és megnyugvás. Aztán a kis naiv lelkem így szólt: még egy kicsit csinosítgatom az alaprajzot, aztán megépítem a makettet.

2010. október 6.

Hát persze hogy csak éjfél után álltam neki. Mikor a tömeg megvolt, elmentem aludni, reggel kínkeservesen felkeltem, befejeztem, mindent összecsomagoltam és újra a nyomda felé vettem az irányt. Hp bolt nyitva, és kábé megszólalnom sem kellett már hozták elő a raktárból, merthogy nincs még egy ilyen balfék mint én, aki otthagyja a pulton amit épp akkor vásárolt meg... Azon kívül, hogy utálom amikor ilyen szétszórt vagyok, feldobódva mentem nyomtatni, aztán a "tömegközlekedés sok, mogorva és figyelmetlen ember között nagy és fontos és törékeny tárggyal" c. akadályt is elég jól vettem, majd egy bő 1 órás késéssel megérkeztem a tettek mezejére.

Persze nem sokan vették komolyan az e-mailt, így aztán sztoikus nyugalommal igyekeztem feldolgozni a tényt, hogy gyakorlatilag feleslegesen dolgoztam. És akkor most hanyagoljuk a fülemben felcsendülő pedagógiai elveket, hogy nem, nem volt felesleges. De, az volt. Annyi értelme csak volt, hogy észrevették mikor kitettem az asztalra és mikor egy pillanatra szünetelt a szokásos katalán elmélkedés, Penin az asztalsor túlvégéről mutogatott és kérdezte, hogy az enyém-e. Mondtam hogy igen, erre mindhárman odajöttek. Tök jó, hogy érdeklődnek iránta, mindenki teper a prezentációs lehetőségért, én meg a Kié ez a rajz/makett?-lány vagyok akihez odajönnek, de külön-külön is baromi gyorsan beszélnek spanyolul (ketten ráadásul erős katalán akcentussal), nemhogy egyszerre... szóval vannak nyelvi nehézségeim. Szerencsére ott vannak a rajzok, de jó lenne egyszer értelmesen elmondani mit hogyan gondolok. Legközelebb lehet nem kéne olyan nyuszinak lennem, és azt kéne mondani, hogy ők beszéljenek nyugodtan hozzám spanyolul, de én hadd mondjam el angolul amit szeretnék. Mindegy, addig marad az egyszerre csak egyre figyelek, pörög az agyamban a latin szókincsem, értelmesen bólogatok, tőmondatokban kérdezek és válaszolok. Szóval érdekesnek tartják amit csinálok, és remek támpontokat adtak, úgyhogy jó lesz újra leülni formálgatni a dolgokat.

De nem ma. Ebéd után megint rajz volt, és most, hogy volt rendes felszerelésem, egész jól ment a festés. Ma is sokat beszélt az anyagokról, de komolyan az az ember szerintem egész nap folyamatosan beszél, de hogy a 3 órát végignyomja az biztos. És közben mindenki fest. Év elején még simán megvolt a chill-out életérzés, de mostmár szinte megfájdul a fejem annyit beszél. Mondjuk tök jó művészeket mond, akiknek ha elcsípem a nevét, rögtön rákeresek és tényleg olyan képeket látok, amiket lehet, hogy különben soha életemben nem látnék. Óra végén még spanoltunk egy katalán meg egy lengyel lánnyal, aztán a már-nem-is-olyan-fontos makettemmel hazaverekedtem magam. Rendrakás után találkoztam a pendrive-om becsületes megtalálójával, még egy üveg bort is akartam adni neki, de nem fogadta el. És hát milyen az élet, ő is építész, megnézte a portfóliómat és annak a végén volt az e-mail címem, amin megkeresett. [Ez egy rossz lovestory forgatókönyv is lehetne, ha lenne még ebben a városban normális hetero pasi. De higgyjétek el, nincs.] Na de lényeg, hogy megtalálta, visszaadta, megvan!!!

Igen, tudom, pofátlan egy mázlista vagyok.

És akkor most lelkiállapotom illusztrációjaképpen küldeném mindenkinek, aki végigolvasta ezt az iszonyú hosszú blogbejegyzést:

ezt

Ígérem többet nem leszek ilyen részletes.

Vége a noir-életérzésnek.

Új hónap kezdődött, és ez most sokat jelent.

Naplót írok és nem blogot. Nem mesélek, csak rögzítek. A életnél úgysincs érdekesebb/unalmasabb. Hangulat kérdése, nekem most ez van:

2010. október 1.

Hazabuszozás Katóval, időben ébredés, reggelizés, utolsó szuvenír, bőrönd toszogatás, vonatlekésés, repülőterezés, búcsú.

Szerencsétlenkedés, visszavonatozás, egyetem, photoshop feladatfelfogás, cserediákoskodás, hazafelé biciklihiány, pénzfelvétel, lakbérodaadás. Nagybevásárlás, elpakolás, sitség, megbeszélés, készen levés, Nórival 2in1 bicingelés, eldugott jazz barr rátalálás, zeneélvezet, clarazás, jamelés, jazz-táncikálás, levegőtlenség, elhatározás, hazatérés.

2010. október 2.

11 óra alvás, délutáni reggelizés, rendezkedés, netezés, levelezés, tervezgetés, egyeztetés, szervezkedés... végre zuhany, szendvics, Plaza Raspall fotózás, kis bolt felfedezés, Corsega-i papíros zárva, Comtal-os nyitva, de puccos, bőrpauszt azért veszek, mert szép. Hazarobogás, skype, fb, pandulás, készülődés -az az állandó rohanás- késés, Detti megtalálás, kultúrált iszogatás, laza de kifinomult beszélgetés, át a Ravalba, telefon, Vicky sehol, Nóriék Espanyan, akkor tekerés, nincs váltó, csak gurulás, megérkezés, megtalálás, séta felfelé, Terrrazza sorok, na ne, tovább a különös teniszpályákhoz, bebocsátatás, tééééényleg alternatív klubbolás, =kertiparti mellbevágó panorámával, Vicky&Cristina&Barcelona megérkezés, csacsogás, hülyülés, mozizás, ellevés, pisilés, józanodás, taxizás, sültkrumpli-ivás, séta, haza, álmatlanság, alvás.

2010. október 3.

Erőltetett kelés, kómázás, bágyadtság, teafőzés, mosás, mosogatás, szárítás, netezés, esztelenség, kedvtelenség. Repjegy nézegetés, fészbukolás, skypolás, elhatározás! Futás, kocogás felváltva, zuhanyzás, takarítás, meghívás, roham készülődés, tekerés, Raval, másik program lemondás, táncikálás, iszogatás, jókedv, jó hely, lazulás. Döntés, hazaindulás, séta Nórival és tekerés egyedül (már csak pár napig), hazatérés, nem lefekvés, blognaplóírás, olvasás... alvás?

Úgy tűnik ez a hétvége a helyi lokálok (szép ez a képzavar) felfedezéséről szólt. A jazz bar fenomenális, a Pompeia egyszer érdekes, a mai 808 meg teljesen új hely(galériaszerűség), ez volt a nyitóparti. A hely fentiségét jelzi /vagy a katalánok vasárnap-szent nap-tiszteletét/ hogy elvileg 6kor kezdődött a buli. Igen, délután. Körülbelül olyan érzés volt 10kor bemenni táncoló emberek közé, mintha ufó szállt volna le Barcelonába.

Maga a tökéletes program vasárnap estére. Kitáncikálja magát az ember és utána éjfélre hazaér. Zseniális!

Ez volt életem leghosszabb szeptembere.

Majd elmesélem.

Olyan nagyon boldog és büszke vagyok!!! Najó, ez az érzés leginkább délután 3 körül lengett körül, de igyekeztem átmenteni a nap további részére is; blogot meg most van időm írni.

Történt ugyanis, hogy a La Mercé - aminek minden egyes napja külön bejegyzést érdemelt volna, de egyrészt nem akarom csépelni a "leírhatatlan" jelzőt, másrészt pont azért mert annyira jó volt, nem volt alkalmam blogot írni, harmadszor meg, akit érdekel annak csak azt tudom mondani, hogy jöjjön el és nézze meg, tényleg életreszóló élmény - utáni első napon, hétfőn délelőtt bementünk a tervezési órára, de senki nem készült túl sok mindennel, én is csak rajzolgattam, hogy tisztuljon a kép. Persze a lelkes és szorgalmas katalán diákok makettekkel és kész alaprajzokkal érkeztek, és nekikezdtek ékes katalánsággal prezentálni a terveiket. Aztán a bejött a terembe Carlos Ferrater, a helyi félisten, akinek a nevén fut a kurzus egyéként, de mindenki azt mondta, hogy csak év elején megtartja a bevezető előadást aztán többet nem látjuk az egyetemen.

Ehhez képest végig ott maradt nálunk a teremben, és ennek a jelentőségét talán az mutatja, hogy mikor gondolom híre ment, hogy itt van, a folyosóról kukucskáltak be hozzánk az emberek. Aktívan kommentálta a terveket, de persze végig katalánul nyomták, mi meg ültünk ott, próbáltunk figyelni, de nem nagyon bántuk, ha ma nem kerül ránk a sor. Egy-két terven jó hosszasan elbeszélgettek, szóval elment az idő, és én próbáltam sztoikus nyugalommal tudomásul venni, hogy nincs mit tenni, elszalasztottam a lehetőséget, hogy Carlos Ferraternek prezentáljak.

Az óra végén odamentünk a tanársegédhez megkérdezni, hogy szerdán a közlekedési sztrájk miatt lesz-e óra, de a sok kérdés miatt kb sorba kellett állni, és akkor odajött hozzánk Penin (az egyik főtanár), hogy kié azok a rajzok az asztalon? Mondtam, hogy az enyémek, akkor mondta, hogy menjek oda Ferraterhez, mert a teremből kifelé menet meglátta a rajzokat, megtetszettek neki és beszélni akar velem, meg minden. Ááá, hirtelen kb köpni nyelni nem tudtam, de tök rendes volt, kérdezte hogy nem vagyok-e francia, mert akkor beszélhetnénk franciául... hát nem,úgyhogy maradt a spanyol. Azt mondta tetszik neki a rajzom, jók a vonalak, szép az elrendezés, nagyon érdekes, különleges. A lépcsőházat vegyem kisebbre, és tök jó lesz.

Annyira jól esett! Főleg hogy így meglepetésszerűen kaptam mindezt, hogy csak úgy észrevette! Pedig az óra közben már kicsit kétségbe voltam esve, mert a legtöbben ilyen nagyon szabályos, ósdi körfolyosós beépítést terveztek, és úgy tűnt helyeslik ezt a nagy belső, zárt "patios" megoldást, de én nem akarok ilyet tervezni, 120 éve talán még megoldás volt az ablakot a gangra nyitni, de nehogymár 2010-ben Barcelonában ilyet akarjak tervezni. Jó lehet, hogy én könnyen vagyok, mert otthon már letudtam ezeket a szabályos, erőltetett köröket és felszabadultabban tervezek. Mindenesetre baromi jól esett a pozitív visszajelzés! Mindig olyan jó a visszaigazolás, hogy nem gondolkodsz totál rosszul, van benne valami érdekes.

Na, nem ujjongok tovább, ez végüliscsak egy alaprajz volt, meg egy rövid beszélgetés, de feldobta a napomat!

Délután rajz óra helyett a MACBA-ban voltunk. Hát, elképesztő ez a múzeum, az épület sem semmi, de a kiállított művek... A végére már zsongott a fejem, és az időszaki kiállításhoz ár úgy éreztem nem vagyok elég fenn.

Hosszú volt a nap, és rájöttem, hogy ez az egyik legjobb zene a hazasétáláshoz.

Zagar - Learn to Fall

https://www.youtube.com/watch?v=ykKX1z-QZYU

itt lakom

 ide tervezek

így unatkozom

 ez a főterem

és a kedvenc éjjel-nappali virágüzletem

legközelebb szó nem lesz, viszont szín igen.

a múltkor mintha rossz lett volna a blog-óra. nálam most 3.22 van.

Jó éjt!

Eső, eső, eső... ami a napokban leesett otthon, azt hiszem most egy nap alatt bepótolta bcn. Teljesen felesleg volt a kispóló-rövidnadrág-szandál kombinációt blúz-farmer-zárt cipőre cserélni úgyis ronggyá áztam. És még hideg is volt. És sokáig tartott míg megszáradt. És egyaltalán miért hűtik le a buszokat, metrot, villamost, mindent még ilyen időben is 15 fokra??? Kellemes meleg időben is túlzás, de ilyenkor kész jégverem.

Na szóval, nem akarok ilyet játszani! :))) Ez nem volt benne az Erasmus-szerződésben. Ezen röhögünk mindig a kis sorstársakkal, hogy általában mindenki azért (is) jött ide, merthogy itt süt a nap. Ezt ilyen alapvetésként kezeltük. Bármi ami eltér ettől, fura. :D

Viszont az outfit-cserének volt egy nagy előnye: az intellektuell életérzés. Beültem plussz egy kurzusra csak érdeklődés szinten, de nem igazán hatott meg, viszont a spanyolomnak jót tett. Utána bementem az építész könyvesboltba (ja igen, az épületről nem meséltem még... egész más szinten van mint nálunk. Ez sem egy új épület, de sokkal használhatóbb, mindennel el vannak látva, mindenre van hely, hogy tanulj, összeülj, gépezz, chillelj, olvass vagy bármi. Külön nyomda, makettező bolt és labor, számítástechnikai bolt, művészellátó&papír írószer, könyvesbolt, plusz persze kávézó&menza és mindez házon belül) nézelődni. Ez nekem mindig egy tér-idő kontinuumváltás... Végül rámsóztak egy Barcelona: A Guide To Its Modern Architecture 1860-2002 című szösszenetet, mert mikor kérdeztem hogy nincs-e belőle újabb kiadás, mondta hogy nincs, ebből is ez az utolsó,  de ezt nyugodtan vigyem el 10 euróért mert különben 25 lenne. Velem lehet beszélni.

Nem a könyv minőségével van baj, az nagyon is jó, meg be is volt fóliázva, csak tényleg a régebbi dolgokkal foglalkozik. De nem is baj, hétvégén úgyis el akarok menni a Casa d'Arquitectosba, na ott lesz aztán könyvesbolt-mámor!

Ma délután meg volt könyvtár-mámor!!! Az építészkarnak saját könytára van, közvetlenül a kar mellett. Ráadásul egy új és igényes épületben! Nem akarok állandóan áradozni, de erről (is) muszáj... Nagyon tetszik az egész, szerintem nem is egyetemre fogok járni, hanem könyvtárba. De mivel még nincs diákom, megintcsak nézelődni tudtam.

Most meg ha végre eláll az eső, elmegyek futni. Elvakultnak tűnhet az ötlet, hogy egy 2x4 sávos sugárút fasorja alatt kocogok, de élőben nem olyan rossz :) ráadásul könnyen lehet mérni a távolságot googleEarth-ön. Jaj, ez fájt.

Bár a pofátlanság határát súrolja, azt hiszem felveszek egy festegetős-rajzolgatós tárgyat 9 (x0,85=7,65) kreditért.... :D

És a kis építész szívem nagyban dobog, mert ma volt a Projectos V. bemutató előadása, amit Carlos Ferrater kezdett azzal, hogy Jó napot kívánok, Carlos Ferraternek hívnak, építész vagyok. És katalán. Majd rákérdezett, hogy hányan nem értenek a teremben katalánul, de mivel csak egy olasz lány meg én mertük felemelni a kezünket, úgy döntött inkább katalánul nyomja végig az egészet. Majd ezután még a többi tanár is bemutatkozott és ha véletlenül az egyik spanyolul is beszélt, vagy hadart vagy pösze volt. Vagy persze én nem tudok elég jól spanyolul. De lesz ez még így se'! Viszont 3 órát elég fárasztó értelmes és roppant érdeklődő arckifejezéssel ülni, főleg ha azt látod, hogy a kis katalán diáktársaid is rettentő módon unkják a tanárok 'Végre-mikrofonhoz-jutottam-bemutatom-a-kedvenc-tervem-elejétől-a-végéig!!!' hozzállását, szóval inkább úgy döntöttem, a teremben lévő torzókat próbálom lerajzolni. Aztán mikor vége lett, mindenki rohant a katedrához kis kék kártyákért mi meg cserediákok értetlenül toporogtunk az első sorban... És akkor odajött tök kedvesen kérdezte honnan jöttünk és szólt az egyik kis tanárnak hogy jöjjön beszéljen velünk angolul. Segített kitölteni azt a kék lapot [igen, 2010-ben Barcelonában még orvosi kartotékszerű papír-alapú a tanárválasztási rendszer... épszerktanszék rulz!]

Na és itt jön a lényeg! Visszalapoztam a kis jegyzetelős-rajzolgatós füzetemben oda ahova felírtam a fiatalabb spanyolul beszélő tanár nevét, és pont ott voltak a rajzok is! Meglátta, kivette a kezemből és bár nem értettem mit mondott, de mosolygott hozzá aztán visszaadta. Jó, mondjuk a spanyolok jóformán állandóan mosolyognak, de mégis olyan jó érzés volt, lehet, hogy megjegyezte a fejemet. Kb. 5 másodpercre. Hehh :D

Lássuk milyen az, ha átméretezek egy képet 425 pixel szélesre...

Szóval ez van a szomszéd utcai kereszteződésben. Szebb mint egy virágágyás a körforgalom közepén, az biztos. Nem mondom, hogy jó lett a rajz, de olyan jó volt csak úgy leülni egy padra rajzolni [ezért van háttal Szent József:)]. Csak az volt a baj, hogy túl sokmindenkinek volt hozzáfűznivalója... Még egy csöves is betámadott, aki állítólag a Sagrada Familia építésén dolgozik [lehet, hogy a kettő között van összefüggés...] és elkezdett magyarázni a passzázson található többi szent szobráról. Hiába mondtam, hogy nem értem, ő csak folytatta, de aztán szerencsére hirtelen bejelentette hogy megy mert pisilnie kell. [ezért igazán hálás voltam neki]. Aztán jött egy csávó aki kért egy tollat, merthogy valamit fel kell írnia, én meg hülye adtam is neki... Ezt isteni jelnek tekintette és odáig jutott, hogy feleségül vesz. Már arra gondoltam, hogy ha belehalok is de elmagyarázom neki spanyolul, hogy egy vérszomjas arab sejk tizenharmadik-kedvenc felesége vagyok és csak pár méterrel hátrébb küldtem a testőröket, de aztán csak annyit mondtam, h No es possible, no es possible.

A vállam fölött átbámuló turistákról ne is beszéljünk, szóval elhatároztam hogy legközelebb csakis kihalt helyeken fogok rajzolni. El is mentünk egy ilyen környékre Nórival menő és elrettentő kortárs épületeket nézegetni, ezek vannak az albumban. Dehogy azért legyenek reklámképek is Barcelonáról belinkelem az amerikai csávó albumát. Najó, ő meg műemléki szerkezetek felújításával foglalkozik, szóval ezek sem igazi reklámképek, de majd lesznek. Vagy nem, arra ott van a Google.

Nem tudom mekkorára méretezzem át a képeket, meg ide egyszerűbb is volt fellökni.

Igen, balfék voltam és nem forgatgattam el őket, szóval mindenkinek jövök egy nyakmasszázzsal.

Enjoy it!

Ma nagyon jó napom van! Időre beértem, egész jó volt a katalán-fejtágítás (irodalom, zene, film, fesztiválok) éééééés utána jött a bebocsátás a sport-szentélybe!! Erre tényleg azt kell mondjam, hogy nagggggyon komoly! A tegnapi 'könyvtár'-bemutatás is ledöbbentett, de ebbe kábé beleszerettem. Nem is igazából sportcentrum, tényleg sokkal több annál és ez most kivételesen nem reklám duma. Egy komplex rendszer, rengeteg lehetőséggel és persze egy(több) szuper sportkomplexummal. Nyilván én csak az északi&déli (ez annyit jelent, hogy a Diagonal egyik oldala vagy másik:) campuson lévő épületeket fogom használni, de az is több, mint elég.

A körbevezetés után vettítettek egy rövid filmet az egész Univers rendszerről, majd mondták hogy mindenki öltözzön át, aztán kezdjük is! Persze a csoport kb 5%-nál volt váltóruha. A női szekcióban kb senki nem tudott róla, szóval fincsi volt, hogy csak egy finn csaj még én öltöztünk át. Dehát ez van, hogy ha germánokkal barátkozik az ember, ők az egyetlenek akik elolvassák az apró betűs részt... :)

Különböző órák közül lehet választani, én BodyJamre mentem, ami iszonyú jó volt!! Elég nehéz leírni, kb 50 percen keresztül pörögsz egyfolytában, ugrálsz összevissza és közben több táncstílus rövid koreográfiáját megtanulod. Igazi energiabomba! Nagyon örültem neki, mert egyrészt már nagyon hiányzott valami mozgás, másrészt meg előzetes álmodozásaimban pont ilyen órára akartam járni!

Délután(ez itt a 7 órát jelenti) megyek a CaixaForumra valami tuti kiállításra, utána pedig egy nagyon unalmas péntek este vár rám :DDD

Hétvégén ha még meglesznek az agysejtjeim, lesznek címkék, fotók, képek, minden. És csak halkan jegyzem meg: nem csak egyetemi diplomával lehet kommentelni! :)

Hétfőn reggel hoztam a formám és sikeresen egy késéssel kezdtem egyetemi pályafutásomat. De csak az általános információkról maradtam le, a kávészünetre pont odaértem. :) 

Az info-átadás fénypontja volt mikor az egyetemi Erasmus-atyaisten 3 fiú és 3 lány önkéntest szólított a katedrára, rövid bemutatkozás és tapsoltatás után mindannyiukon bemutatta a katalánok puszi-mániáját. Na így kell csinálni gyerekek, menjetek ismerkedni! Szóval a kávészünetben kezdetét vette a nagy ismerkedés, aminek persze semmi értelme, mert jó ha 5 nevet megjegyeztem, de cserébe 55 alkalmam elmagyarázni a nevemet. Hosszas artikulálás után a Timinél maradtam, de persze erre mindenki csak még furábban nézett, szóval azt hiszem inkább örökre belenyugszom abba,hogy engem Tinának hívnak.

Volt külön előadás EU-polgároknak, aztán jó hosszú ebédszünet, de akkor legalább tudtunk igazi kávét innni és igazán ismerkedni. Sikerült belevetni magam egy német diaszpórába, de aranyosak és jól beszélnek angolul.

Az este hosszú volt, bulizni indultunk de csak iszogatás lett belőle. És hogy milyen kicsi a világ az mutatja, hogy az egyik német srác elhívta az ír ismerősét aki a 3 magyar srác lakótársával érkezett és persze hogy az egyik Csipi unokatestvére. Szóval nem egyszerű magyarnak lenni de legalább nem vagy egyedül. Csak az építészek között. :P

Kedden délután kimentünk egy közeli kisváros, Casseldefels tengerpartjára. Egyszerűen lenyűgöző. Hatalmas IGAZI homok sáv, nulla tömeg, nulla "cervezaaaa-cold biiieeer", nulla német bulvárlapot olvasgató turisták. Van viszont gyönyörű tenger, nagy szél és sok kitesurfös.

Este nem voltam túl jó hangulatban, de legalább megismertem egy jó helyet.

Ma délre mentem be az egyetemre, utána pöppet szétbuszoztam magam, de egyre jobban szeretem a várost. Az a furcsa, hogy rengeteg itt a bank. Nálunk is sok bankfiók van de itt valami eszméletlen, és mind helyi bankok, alig találni "nemzetközi" márkát. Nem ismerem a helyi gazdasági-pénzügyi helyzetet, de az biztos hogy az önkormányzatot vagy a katalán kormányt nem kell félteni. Mindenre van emberük, sok a rendőr, a helyi BKV nagyon durva, naponta viszik a szemetet és tisztítják az utcát. Olyan érzése van az embernek, hogy minden megy, minden müködik, minden meg van szervezve. Persze nem a svájci-osztrák laboratóriumi szinten van itt rendben minden, de messze állnak a (dél)spanyol-olasz állapotoktól. Tetszik ez a középút. :)

Természetesen büszkék is erre, már első nap nagyon nyomták nekünk a katalán kultúrát, földrajzot, történelmet. Az a nemzeti mondásuk, hogy Katalónia boldogul minden(ki) más nélkül is, de senki nem boldogul Katalónia nélkül. Kicsit erős, de megvan az alapja. Büszkék de emellett nagyon kedvesek és közvetlenek. Tetszik a hozzállásuk, mert nem viszik túlzásba, nem francia-módra nyomatják lokálpatriotizmust.

Na, hamár ennyit elmélkedtem, el is indulok az Ikeába kommerszializálódni.

Délben kelés, mosás, 1-kor reggeli, 2-kor tengerpart, 5-kor piknik, 9-kor kávézás, esti pörgés, skype, e-mail, blog.

03/09/2010. Vannak napok amikor minden összejön - ez is egy ilyen volt. Reggel kivakartam magam a közönyös melankóliából, elővettem a legpozitívabb hozzállásomat és elmentem az állásinterjúra. Kínos magyarázkodásokra számítottam, de ehelyett valóban kedves és intellgiens emberekkel találkoztam, akikkel értelmesen lehetett beszélni és a helyzetemet is tökéletes empátiával kezelték. Megbeszéltük, hogy szívesen alkalmaznának, találjam ki mikor érek rá és akkor újra beszélünk.

Nagyon jól esett a kis lelkemnek az egész, de még mindig ott voltak a sötét felhők a fejem fölött. Elmentem az egyetemre körbenézni, egész jó az épület, viszont nem sok albi-hirdetés volt a falon, és azok is mind spanyolul vagy méginkább katalánul. Ott ténferegtem egyedül és mindenhol hivatalos egyetemi dossziéval járkaló fiatalokat láttam, ezért eszembe ötlött, hogy talán ha már itt vagyok, meg kéne keresni a Mobilitási Irodát... [tényleg ennyire balfék volt a tudatállapotom, vagy nem is tudom rossz passzban voltam, de komolyan ennyin múlt, hogy még egy napot elszúrok az éeletemből, vagy helyrerázom a dolgaimat]

Csak egy lépcsőn kellett felmenni és kitárult előttem az infromációk szezámja. Végre lehetett valakivel normálisan angolul beszélni, mindent elmagyarázott, olyan részletes csomagot, dossziét, nagyfüzetet, kiskönyvet kaptam, hogy csuda. Nem az otthoni KTH színvonal, az biztos. (károgó megjegyzéseimet ezennel be is fejezem) Az építészkarról átirányítottak a központi egyetemi Mobilitási Irodába, de ott mondták,hogy az Orientációs héten minden kiderül, most csak a nem EU-polgároknak lehetnek parái, szóval see you soon. Ez is apróság, de mégis megnyugtató volt.

Átmetróztam az egyetem hivatalos lakásközvetítő irodájához, persze ott semmi értékelhető nem volt, de legalább tudtam netezni. Már kb háromnegyed3 volt, mikor gondoltam felhívom azt, akivel 3-at beszéltünk meg, hogy kiadó-e még egyáltalán (csütörtökön ugyanis ezzel elég nagyot szívtam, kicsit megrengette az emberekbe vetett bizalmam) mert igazából nem is nagyon volt kedvem megnézni. Egy idősebb nő vette fel, akivel csak spanyol jelen idő-olasz múlt és jövőidő kombinációban tudtam beszélni, az egészből már elegem volt, de mivel nagyon mondta,h igen emlékszik, 3at beszéltünk meg, gondoltam nem leszek bunkó, megnézem csak kicsit kések. [már rájöttem,hogy mikor ezt mondod egy spanyolnak,h 'bocsi, kicsit kések' kb. hülyének néznek, mert itt tényleg államilag be van vezetve a késés intézménye. Szerintem nyelvészprofesszorok dolgoznak a késés fogalmán, hogy megállapítsák mi is az pontosan. Mihez képest? egyszóval:mindig mindenki késik. -  My home:) ]

És igen, mindez a hosszú bevezető egy célt szolgált: éreztessem milyen volt belépnem annak a lakásnak az ajtaján, majd pedig az elmúlt napok hosszú szenvedéseit követően milyen felemelő volt "szoba-mámor-ittasan" kisétálni rajta.

A szobám elég pici, gyakorlatilag hálószoba (de legalább dupla ággyal), viszont az egész lakás nagyon patent. Van külön 'szalon' ahol az íróasztalom van, van külön gardrób, tágas fürdőszoba, mindennel felszerelt konyha, és külön vendégszoba! Nyilván semmi sem tökéletes, ez sem az, de azzal hogy végre jó érzéssel tudtam valahova belépni, kedves volt a főbérlő, tiszta, rendes, világos a lakás, és még jó helyen is van, engem meggyőzött. 2 fiatal lány lakik már ott, Kimberley amerikai, Lucia spanyol de ő ma indul 2 hétre New Yorkba szóval nem sokat találkozunk, és egy kb 40-es nő, Susan spanyol művészettörténész, totál kedves és a munkája miatt sokat utazik, alig van otthon.

Én is tetszettem nekik, szóval rögtön pár cuccomat otthagytam, átmentem a hostelbe a többiért, becuccoltunk, elmentünk búcsúvacsizni, ma reggel elmentek a többiek és én most itt ülök, még a maradék cuccomat összepakolom, mindent átviszek, kitakarítok, berendezkedem és elkezdem a barcelonai életem.

Megérkeztünk. Jó volt az út, bár így visszanézve inkább egy európai ámokfutásra hasonlít: Linz, Innsbruck, Davos, Andermatt, Luzern, Chamonix, Mont Blanc, Annecy, Genf, Avignon, Pont du Gard, Montpellier, Figueres és a várva várt Barcelona.

Már van egy csomó(25) neten kinézett szoba, holnap lesz telefonom, de ki tudja mikor lesz otthonom. Hjajj, mit nekem ilyen komoly szavak... de nagyon szeretnék még ezen a héten beköltözni.

És csak hogy ne legyen olyan egyszerű, péntek reggel 10re megyek állásinterjúra. Mert az nekem nagyon kell. I'm a very international girl working for a very international company. Juhé!

De van ami mindent megér: Barcelona este (is) gyönyörű.

[ja, és 30 fok van;P]

Megvan az új fényképezőgépem!!!! És aaaaannyira jó! (;)) Nikon D70 és gyönyörű, abból a klasszikus szépen-használt fajtából való... Egyáltalán nem bánom, hogy nem vadi új, mert egyszerűen gyönyörű! Öröm látni, hogy kicsit régebbi, masszívabb, nehezebb mint az új modellek, mert még csomó minden fémből van ezen, ami az újakon már műanyag. Picit kopott, de nagyon rendes tulaja volt, még a lencse tisztítási számlákat is lefűzve őrizte, szóval egyáltalán nem egy ilyen rossz-szájízű agyonhasznált, levetett dolog, hanem egy olyan gép, aminek látszik, hogy múltja és története van.

Hjajj, és az objektív a hab a tortán! Nagy látószögű, élességállítással, szép nagy lencsével... álom! Mivel együtt akarta eladni az egészet, de nekünk csak a test  kellett volna, végül olyan árat ajánlott amiért nem lehetett otthagyni... Utólag is örök hálám!

Még töltőt, 3 aksit meg két memóriakártyát is adott hozzá és ha mindez nem lenne elég, Bátyus kölcsönadja a teleobjektívét, egyszóval el vagyok kényeztetve!!!

De olyan jó érzés, végre valami teljes egészében összeállt! Ma még nekigyűrközöm az utolsó intézkedős-rohangálós napnak aztán véééééége, felhőtlenül szeretnék "belezuhanni" a búcsúestem forgatagába. Ma este Színesedő Magyarország c. program a Gödörben, a kolumbiai spanyoltanárnőm Claudia és magyar férje Dávid és barátaik zenekarának koncertjével.... hm, mér nagyon kíváncsi vagyok rájuk! Aztán ereszdelahajamat, huszadikázás, kamikáze-pakolás és indulás!!!

Kezdetét veszi a visszaszámlálás. Hozom a formámat, nem is 10tól kezdünk, hanem rögtön a 7-re ugrunk.

Sokat rohangáltam mostanában, papírok után és a képzeletemben egyaránt. Kalandvágy a felszínen és kétségbeesett bizonytalanság a mélyben.

Enyhítésképpen összegzek: van már támogatási szerződésem, félig aláírt learning agreementem, eu egészségbiztosítási kártyám, deviza számlám, chipes bankártyám, utasbiztosításom, kontaktlencsém fél évre, kezdő spanyol tudásom, egy hetes városismeretem, egy kis félrerakott pénzem, sok tervem, remegő szívem, kezem-lábam, tehát egészségem.

Ami még nincs meg: nemzetközi diák, itteni beiratkozás, spanyol szótár, katalán se, kontaktlencsefolyadék nuku, valami egészségügyi csomag meg önvédelmi cucc is kéne, és persze még azt sem tudom mibe fogok pakolni, nemhogy mit.

Talán nem állok rosszul, de ez csak a látszat. Tudom,hogy mit akarok csinálni, csak még azt nem tudom hogyan. Van egy hetem kitalálni.

Gyakorlásképpen csináltam egy Google-térképet a múlt hétfői napomról.

Hétfői útvonalam nagyobb térképen való megjelenítése

How To Make It In Barcelona

Én mesélek ti adakozzatok. 

Elindult a blog

Ide fogom feltölteni érzéseimet, élményeimet rajzos, fotós és gépírásos szófosás formájában.

Na de most elkezdem kicsit dizájnolni, mert nagyon zavar ez az alapzöld-furanarancssárga színpár. [módosítás megtörtént:]

És végül egy kép, mert olyan jó érzés csak ilyen egyszerűen belökni. Persze a toll a lényeg, ami a szülinapom óta a lelki társam. Úgy tűnik sokan vannak ezzel így (flickr) Bár nem inka maszkokat fogok megörökíteni az biztos, de tetszik az egyvonalas technika, jó lenne így végigrajzolni képeket.