Megvan az új fényképezőgépem!!!! És aaaaannyira jó! (;)) Nikon D70 és gyönyörű, abból a klasszikus szépen-használt fajtából való... Egyáltalán nem bánom, hogy nem vadi új, mert egyszerűen gyönyörű! Öröm látni, hogy kicsit régebbi, masszívabb, nehezebb mint az új modellek, mert még csomó minden fémből van ezen, ami az újakon már műanyag. Picit kopott, de nagyon rendes tulaja volt, még a lencse tisztítási számlákat is lefűzve őrizte, szóval egyáltalán nem egy ilyen rossz-szájízű agyonhasznált, levetett dolog, hanem egy olyan gép, aminek látszik, hogy múltja és története van.
Hjajj, és az objektív a hab a tortán! Nagy látószögű, élességállítással, szép nagy lencsével... álom! Mivel együtt akarta eladni az egészet, de nekünk csak a test kellett volna, végül olyan árat ajánlott amiért nem lehetett otthagyni... Utólag is örök hálám!
Még töltőt, 3 aksit meg két memóriakártyát is adott hozzá és ha mindez nem lenne elég, Bátyus kölcsönadja a teleobjektívét, egyszóval el vagyok kényeztetve!!!
De olyan jó érzés, végre valami teljes egészében összeállt! Ma még nekigyűrközöm az utolsó intézkedős-rohangálós napnak aztán véééééége, felhőtlenül szeretnék "belezuhanni" a búcsúestem forgatagába. Ma este Színesedő Magyarország c. program a Gödörben, a kolumbiai spanyoltanárnőm Claudia és magyar férje Dávid és barátaik zenekarának koncertjével.... hm, mér nagyon kíváncsi vagyok rájuk! Aztán ereszdelahajamat, huszadikázás, kamikáze-pakolás és indulás!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.