Múlt héten kedden írtam utoljára: azóta folyamatosan egy malájziai egyetemi campus tervén dolgozunk, sajnos egyre kevesebb lelkesedéssel. Persze hatalmas a terület és nincs idő (és egyelőre igény sem) rendesen megtervezni az egészet és egyes részeit, csak elő kell adni hogy is képzeljük el a különböző épülettípusokat. A modellezést múlt héten befejeztük, most csináljuk a tablókat, meglátjuk mi lesz belőle. A kinti iroda csinálja a számításokat meg az üzleti tervet, mi meg a design részét a tervekkel meg a videóval a kisebb város méretű komplexumról. Az én részem a kutatás&fejlesztési épületek (egy folyóval körbevett terület), a mecset és a konferencia központ. Jó hogy lazán lehet dobálózni az ötletekkel, de épp ezért néha súlytalanná válik az egész, nem tudjuk komolyan venni. Mondjuk, ha végre véglegesen rábólintanak a projektre és elindul a beruházás akkor nagyon durva lenne, ha megépülne valami egy olyan helyen ahová valószínűleg életemben nem fogok eljutni. Ezért is mondta a főnök Max, hogy majd el kell mennünk megnézni... persze  motiválni próbál, de mondjuk mire ezekből kiviteli terv lesz, nem tudom mennyiben fog hasonlítani az eredeti designra..

Pénteken elmentünk a lányokkal aperitivózni Montiba, szombaton délelőtt egy konferenciára akartunk menni Anjaval a MAXXI-ba, de az esőre való tekintettel túl nagy volt az érdeklődés és elfogytak a jegyek. Ezért aztán elmentünk megnézni a Henri Cartier-Bresson kiállítást. Délután bevásároltam, takarítottam, főztem stb. aztán este találkoztam Lilivel.

Vasárnap olvasós-elmerülős napot tartottam, délután találkoztunk a Firenzében megismert arcokkal körbenézni egy vintagepiacon. 

Szóval gyorsan eltelt ez az esős hétvége, és sajnos azóta is tart a rossz idő. Az irodában meg mindig 5 fokkal hidegebb van mint kinn, ami nyáron lehet, hogy majd jó lesz, de egyelőre nem olyan vicces... Tegnap olasz után Anjanál vacsiztunk, alapoztunk és tőle mentünk el egy koncertre a Circoloba. Texasi indie banda + olasz hipster közönség + 3 lány + csiccs-csiccs. Az eredmény egyértelműen csupa móka kacagás. Haha. Ma már nem nevettünk olyan önfeledten. 

Holnap megyek Barcelonába. (azt hiszem ez az egyik kedvenc magyar mondatom)

És holnap mutatják be Woody Allen legújabb város-imázs filmjét. Barcelona és Párizs után most Róma is megkapja a maga szerethető kliséit szépen fényképezve és eladhatóan intellektuális köntösbe csomagolva. Szeressük együtt: