my BCN, updated as my ROME

Múlt kedden írtam utoljára, a vasárnap-esti blogírás megint nem jött össze, de most itt az idő összefoglalni mi is történt a múlt héten. A roppant fantáziadús címválasztás jelzi a kezdődátumot, illetve az irói vénám erős apadását.

Szóval szerda reggel elmentem futni a közeli parkba. Hát nem olyan egyszerű hely mint a Vérmező, ezért kb találomra összevissza futkostam a girbe-gurba utakon, így aztán elég mókás látványt nyújthattam a kutyasétáltó nyugdíjasoknak, akik cserébe mind pórázon tartották az ebeiket. Már kezdtem azt hinni, hogy én vagyok az egyetlen kocogó aki valamilyen öregekotthona magánkertbe tévedt, de aztán összetalálkoztam más bajtársakkal és feltűnés nélkül követve őket egy futópályára is ráakadtam. Ez olasz módra annyit jelent, hogy a betonra rányalnak kb 3 centi műgyantát egy összesen kb 100 méter hosszú körben, s ezt megfejelik még egy 60 méteres egyenes csíkkal. Mivel egyik sem az én stílusom, maradtam inkább a felfedezős kacskaringózásnál. Aztán Sarával lecsekkoltuk a szomszédos uszodát, egész jó és normális áron van a havi bérlet. Ma meg Benedettával voltam yogázni, de erről majd később. Na ennyi elég a fitness-wellness részből, lassan kezdem valami rossz női netes oldalon érezni magam. Annyi a lényeg, hogy nem engedem hogy a sok pasta a fenekemen landoljon:)

Aztán az irodában már éppen úgy volt, hogy befejezzük a pályázatot Salvador de Bahia városába, de végül még csütörtökön is azt csináltuk. Közben délután megérkeztek a barcelonai erasmus-os spanjaim, illetve először csak Iza Gdanskból és Kay Hamburgból. Maria Athénból jött volna de sajnos törölték a gépét, így csak csütörtök délután érkezett meg, ami azt jelentette, hogy kemény 20 órát tölt Rómában. Egyébként nagyon kis drágák, mert még korábban eldöntötték hogy találkozni fognak, de mikor megtudták hogy itt vagyok Rómában, kitalálták hogy idejönnek mindhárman! Szerda este a San Lorenzo negyedben aperitivóztunk és tényleg eszméletlenül jó volt újra találkozni  meg dumálni velük. Csütörtökön végre leadtuk a pályázatot aztán mentem is be a hozzájuk. Mikor odaértem, Mariaval előadtuk a leggázabb sikítós-ölelős-találkozást a spanyol lépcsőn, dehát ez már csak ilyen:) Aztán a Piazza Navona környékén sikerült találnunk egy tök jó kis tavernát ami végre nem turistákkal van tele, és ráadásul finomat főznek megfizethető áron. Vacsi után visszamentünk a hostelükhöz mert Izáék az északi vérmérsekletüknek megfelelően egész nap egy szál pulcsiban mászkáltak, de este 10 körül már azért jól jön egy kabát még nekik is. Aztán csak úgy császkáltunk körben a városban, hogy Maria minél több dolgot lásson, majd végül Trasteverében beültünk egy bárba. Végül persze nehéz volt elbúcsúzni, de remélem előbb-utóbb újra találkozunk.

Addig itt egy kép, csak hogy ne legyen olyan unalmas a sok szöveg:)

Amúgy pont jól jöttek ki a dolgok, mert pénteken délelőtt csak később kellett bemennem és akkor sem dolgoztuk halálra magunkat. Mondták, hogy kezdjem el nézegetni a Lugano-i szálloda pályázatot mert áprilisig ezen fogunk dolgozni. Szóval egy svájci szállodát kell teljesen újratervezni (gyönyörű helyen a városban, egy közvetlen tóparti telken ahol a régi épületeket teljesen lebontják) és rajtunk kívül mg 4 másik irodát hívtak meg a pályázatra szóval egész komoly a dolog, meglátjuk mi lesz belőle.

Este elmentünk Saraval a Circoloba bulizni, mert végre végzett a vizsgáival. A hely amúgy tök jó, máskor egész minőségi koncertek vannak, de most DJ Paco volt a porondon. Az otthoni Pákóhoz képest persze fényévekkel élvezhetőbb zenét játszik, de azért hallottam már nála jobb francia dj-t is. (és nem David Guetta-ra gondolok, haha:)

Szombaton kialudtam magam, bevásároltam és bevágódtam kedvenc pályaudvarom TrenItalia ügyfélszolgálatára. Minden jó ha vége jó alapon teljes meglepődésemre a múltkori milánói szupervonatos jegy árának nem 25, hanem 50%-át térítették vissza nekem (a késés miatt), amit egy az egyben fel tudtam használni a firenzei jegyek megváltására. [Március 23-25-i hétvégén Anjaval Firenzébe megyünk és gátlástalan architect-addictek leszünk..:]

Szombat este Sara haverjaival és Cesaréval (igen, ez a név még mindig az egyik kínai srácot takarja) kiegészülve indultunk el otthonról. Persze ilyenkor parkolóhelyet találni Trastevere környékén teljesen esélytelen és ezt végül nekik is sikerült belátni, mikor már harmadjára cirkáltunk végig a Tevere jobb- és balpartján. Aztán végül inkább a Ponte Milvio negyedben álltunk meg, amit én egyáltalán nem bántam, mert igaz tökvéletlenül de végre-végre sikerült egy olyan bárt találnunk, ahol normális zenét játszanak. Jó volt az idő, jót beszélgettünk és tényleg megváltás volt, hogy végre nem a szokásos röhejesen romantikus olasz popzene hanem a jó kis the Black Keys szólt a háttérben:)

Vasárnap tettem-vettem, függönyt mostam meg hasonlóan elképesztő izgalmas dolgokkal foglalkoztam aztán délután találkoztunk Lilivel. Ő tegnap érkezett meg, még lakást keres és nemsokára kezd az irodában. (eredetileg egy dán lány jött volna velem együtt, de valami miatt nem tudott jönni, aztán újra meghirdették a gyakorlati helyet és végül őt választották) Hiába járunk egy szakra, eddig nem igazán ismertük egymást, de tök jófej és ügyes lánynak tűnik. Megbeszéltük, hogy nem fogunk magyarul beszélni az irodában, de persze ha valami gáz van, segítünk egymásnak. 

Ma egy vidéki villa belsőépítészetén dolgoztam, aztán meló után rögtön mentünk is Benedettával jógázni. [ő a másik kedven kollegám, de nem építész, hanem művészettörténész és az iroda PR-dolgait intézi, amúgy meg Pier Luigi Nervi dédunokája, elég menő] Nagyon jól esett újra tornázni, de nem is az óra hanem az oda-vissza vezető út volt az igazi élmény: Benének ugyanis egy igazi régi angol MINIje van, amit még a 18. szülinapjára kapott. (most 30) Alig lehet benne elférni, állandóan tölteni kell, vagy szerelőhöz vinni, ha esik az eső akkor a nyitható tetőnél kicsit beázik, de egyszerűen zse-ni-á-lis az a kocsi!!! TIMI loves MINI. Jó éjt!