Miért is próbálok vasárnap este blogot írni? Amikor vasárnap reggel sokkal egyszerűbb.
Főleg, ha valamilyen beazonosíthatatlan vallási gyülekezet zenés-gitáros, hangosbemondóba artikulátlanul "éneklő", pálmaág-lengető felvonulására ébred az ember. És nem, nem mennek tovább, itt köröznek a környező utcákban. Komolyan, mintha nálunk tartanák a Szent Jobb körmenetet, és valamilyen latin szöveget recitál a mikrofonba a fő szószóló, csak éppen krisnás goa-ritmusokra.
Na mindegy, csak azért volt fájó a korai ébredés, mert tegnap megtartottuk első házibulinkat. Először csak az olaszok mondták, hogy áthívnak pár embert szombat estére, aztán kitalálták,hogy legyen olasz-kínai est, csinálunk pár "vendégváró" fogást.... ez egészen pontosan 3 fajta tésztát, lasagnét, tiramisut, és 4-5 fajta kínai ételt takart. Plussz én csináltam 2 fajta bruschettát, egy sima paradicsomosat és egy körözött-szerűséget túró helyett ricottából. Kis naivan "csak csináljunk valamit, amivel megkínálhatjuk a vendégeket"-ről erre asszociáltam.
Szóval a többiek elég durván bepörögtek, egész nap izzott a konyha, aztán meg átrendeztük a fél lakást és mindent egyszer-használatos terítővel borítottunk be... persze nagyon cukik voltak, hogy így lelkesedtek, de az előkészületek kezdtek egy olyan abszurditási szintet elérni, hogy kezdtem magam egy Örkény-novellában érezni magam, de szerencsére ekkor megérkeztek az első kínai vendégek. Akik annyira pontosak, hogy még előbb is jönnek az amúgy fél9-re meghirdetett (ez itt olaszul amúgy persze teljesen egyértelműen 9-negyed10et jelent) kezdéshez képest.
Aztán persze tök jól sikerült az este, keletiek-nyugatiak, hangosak-halkak, meg csupa móka kacagás. A végéről azért a "játszunk karaoke-csapatversenyt" kihagytam volna, de élmény volt látni, mert először nem hittem a szememnek hogy mennyire élvezik ha a youtube előtt nyomorogva ósdi olasz számokat énekelhetnek. Na ennyit az estéről.
Az elmúlt két héten végig a Lugano-i szálloda pályázaton dolgoztunk és hát nem volt egy egyszerű menet... Az egyik főnöknek most született meg a kislánya és az ő távollétében kis fejetlenség honolt az irodában. Semmi extra, csak a szokásos olasz módja a munka megszervezésének... :) Hétfőtől kezdve páran éjszakáztak de végülis simán befejeztük, pénteken kinyomtattunk mindent és feladtuk futárral.
Múlt hétvégén Firenzében voltam Anjával, ami igazán jól sikerült kis kirándulás lett. Erről majd a következő postban írok részletesebben fotókkal együtt, mert most tényleg mennem kell. (Anjával egy külön pályázaton dolgozunk aminek pénteken van a leadása, és már a tegnapi nap is épp elég időt vett el ettől, pedig tényleg most kell megcsinálnunk.)
Szóval folyt. köv. nemsokára :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.