Már egy hete hazajöttem és bár repülnek a napok, lassan sikerül berendezkedni, visszacsöppenve újrakezdeni és folytatni minden otthon. Ezért itt ez ideje lezárni ezt a blogot. Az elmúlt két hónapban nem írtam, amit már nem is tudok és akarok bepótolni, de ha mégis érdekel mi történt időközben, lessétek meg Lili tumblr-ét, ami a maga kevés szöveg&sok fotó formájában sokkal alkalmasabb a mindennapok megörökítésére. Én a jobb később mint soha alalpon az utolsó napokról írtam egy emailt egyik barátnőmnek, bemásolom ide egy kis hangulatfestésnek:
"...elég őrültek ezek az utolsó napok, mert a pályázat leadása pénteken van, közben beesett tegnap este egy lengyel barátnőm, hogy nálam aludjon mert csak reggel megy tovább a gépe, de legalább felkeltem vele és egy csodás reggelt szereztem magamnak így! képzeld, mivel neki az első metrót kellett elérnie és is összekaptam magam és elmentem a Colosseumhoz napfelkeltét nézni. Vittem a fényképezőmet meg a kis jegyzetfüzetemet hogy végre rajzolgassak, mert eddig hiába készültem rá, csak nagy ritkán jött össze, meg nyuszi is voltam hogy bámulnak az emberek, és ma reggel olyan jó volt, nem volt ott szinte senki, nem volt turistatömeg csak a hajnal, én és ez a csodálatos város. Aztán átmentem a Pantheonhoz is, mert nagyon szeretem és olyan jó volt rajzolni, bár itt már kezdtek gyűlni az emberek, de én már mentem is a Galleria Nazionale d'Arte Modernaba mert nyitásra ott akartam lenni. Odafelé átsétáltam a Villa Borghesen, ahol egy néni csendesen etette a vizikacsákat én meg csak bandukoltam a fák között úgy kb toronyiránt amíg találtam egy kis kaput a kerítésen és csodák-csodájára pont jó helyen lyukadtam ki. A múzeum zseniális, főleg hogy egy klasszikus palotában mutatja be a 20-21. század nemzetközi és olasz festményeit. Az egészet végigjártam és mondhatom sok régi és új kedvencet találtam."
Ez volt az utolsó napok legjobb része, a többit uralta a stresszes melózás a csodás kis pályázatunkon (de végül kész lettünk vele határidőre), a véget nem érő bepakolás/kidobálás (de végül minden befért ami fontos) és a szenvedés a túlterhelt bőröndökkel (de végül kijutottunk a reptérre és felkerültek a gépre).
Nyilván nem ezekre fogok emlékezni később, csak a valósághűbb kép kedvéért megjegyzem nem csupa móka-kacagás külföldön élni egyedül. Vannak nehéz pillanatok, amelyek külső tényezők okoznak és vannak belső hullámvölgyek is. De mindegyik elmúlik, vagy megoldod vagy felülkerekedsz rajta, de a legfontosabb hogy tanulsz belőle.
Őszintén hálás vagyok ezért a félévért amit kint tölthettem, mert hatalmas élmény és élettapasztalat volt amit egyedük én élhettem meg, de tudom, hogy pár ember támogatása nélkül nem ment volna.
195 napot töltöttem kinnt, ami alatt megismertem Rómát minden szépségével, csúfságával, kedvességével, lazaságával, borzalmas szervezetlenségével és utánozhatatlan életstílusával.
Mindemellett más remek helyeken is jártam, voltam Milánóban, Firenzében, Orvietoban, Barcelonában, Londonban és Szicíliában; ahol volt észvesztően gyönyörű és elképesztően érdekes dolgokat láttam, főleg kiállításokon. (Mondrian - a tökéletes harmónia, Michelangelo és Leonardo rajzai, az Uffizi, a templomok és a paloták Firenzében, a World press photo és a Global screen a CCCB-ben, a National Gallery, a British Museum, a Heatherwick Studio a V&A Museumban, a Miró-kiállítás és a MAXXI eventek ismét Rómában, a Galleriák, a freskók, a szobrok, a terek és a véget nem érő utcák.)
Mindezekből elég sok emlék, fotó, belépő és egyéb kacat gyűlt össze, amiből ha elkészül a kis Róma-kollázsom akkor majd lehet fellövök róla egy képet, de most ennyi. Nem búcsúzkodom, egyszerűen csak jólesik leírni, hogy vége.
Slusszpoénnak elárulom, hogy egy ideje újraélesztettük Zsolttal közös "blogunkat", ami semmről se szól, csak összegyűjtjük (és néha-néha leírjuk) a dolgokat amit szeretünk az életben: http://designpanda.tumblr.com/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.