Ott hagytam abba hogy hétfő volt és Zsályáék a Vatikán falain vették be magukat több-kevesebb sikerrel. (semmi extra, csak a szokásos nagy sor) Délután hazatértek szerény hajlékomba ahol egy kis felfrissülés és esti készülődés után bementünk a centroba "utolsó-vacsorázni" (örök poén). Először a Navonán nem találtuk egymást Anjával, majd alig találtunk olyan helyet ahol van szabad asztal, de végülis a szerencse mellénk állt és teljesen véletlenül egy nagyon pöpec kis trattoriában kötöttünk ki. Jó este volt.
Kedden volt május 1-je. A nap mikor timike életkedve a hőmérséklettel együtt süllyedt. Reggel elmentek kis gyógynövény-nevű barátaim és beköszöntött a rossz idő. Pedig annyi mindent terveztem, de olyan csúnyán esett az eső és minden de minden zárva volt, úghhogy nem lehetett semmit csinálni, csak otthonülős hasznos-de-nincs-sok-kedvem-hozzá dolgokat. Nem bírtam sokáig a saját negatív hangulatomat és az otthonülést szóval megbeszéltük a lányokkal, hogy legalább a nagy május1-es gigamega ingyé-koncertet nézzük meg. Ezt a népünnepélyt ne a pesten szokásos T-Mobilos Kapcsolat-koncertek színvonalán képzeljétek el, mert itt abból áll a majális hogy felhúznak egy bazi nagy színpadot a San Giovanni in Laterano főhomlokzata elé és déltől nyomatják a csodásnál-csodásabb olasz zenekarok a műsort. Szóval nem zenei élvezetért vettük célba a helyszínt, engem érdekelt a hangulat meg csak hogy mi a dörgés a városban hamár végre nem zuhog az eső... Már odajutni sem volt egyszerű, a mindenhol elképesztő tömeg, a metró szó szerint szardíniakonzerv és mindenki egy irányba tart. A tömegszám és az olaszok szervező-képessége alapján el lehet képzelni az állapotokat. Az utcák és terek tele szeméttel és üres tekintetű fiatalokkal és egyéb nehezen definiálható elemekkel. Inkább nem is részletezném, a lényeg hogy inkább átsétáltunk Pignetoba egy aperitivora. A remekül sikerült napot még egy bejelentés nélküli bkv-sztrájk koronázta meg, aminek hála kerek 3 óra alatt értem haza.
Szerencsére csak egy dolgozós szerda volt hátra hogy megérkezzen Bátyuskám hozzám! Csütörtökön minden nagyon klappolt az érkezéskor, letettük a cuccot othhon, visszamentem dolgozni és este a vendége voltam egy névnapi-vacsira:) Pénteken sajnos nem tudtam kivenni szabadságot de sebaj, addig felfedezte a város minden rejtett kincsét. Az estét Lilivel együtt töltöttük, pizzáztunk és egy jazz club utcánülős lazulását hallgattuk, de leginkább jót beszélgettünk.
Szombaton a spanyol lépcsőnél kezdtünk egy jó kávéval, amit sajnos egy buzgómócsing rendőrbácsi miatt nem tudtunk a lépcsőn ülve meginni, de a pálmafák árnyékában is megtette :) Utána bejártunk még egy-két túrát kevésbé ismert helyeket felfedezni, megnéztük a Tiberina szigetet és Trasteverében ebédeltünk. (uzsonnáztunk) Délután elsétáltunk a Vatikánba és megmásztuk a Szt. Péter tetejét, hatalmas élmény volt!! Aztán még bóklásztunk a központban, fagyiztunk és elmentünk éjszakai Trevi-kutat nézni, a szokásos programmal: érmedobás, fotózás, fotózás másoknak, nyugodtan üldögélve turistatömeget-nézés, jóleső bámészkodás, sóhajtás, hazaindulás. Otthon a már speciálitásomnak számító pastát készítettem el kedvenc tesómnak, vacsiztunk, fotókat válogattunk aztán lefeküdtünk.
Vasárnapra nagy terveink voltak de sajnos az időjárás keresztülhúzta az elképzelésinket, pedig mindent bevetettünk hogy kicselezzük az esőt. Először a klasszikus kávézással és ajándékvásárlással valamint templomlátogatással próbáltuk áthidalni a nagyon zuhogós periódusokat, de végül az capitoliumi árkádok alatt rajzolgatás sem segített, így a vizes Colosseum körebjárása után úgy döntöttünk inkább hazajövünk. Legalább volt idő nyugisan összepakolni, ebédelni és még egy kis sorozatot is nézni :). A csodás Ryanair-repülésélményre felkészülendő az erős koktélos és Zsolttal már bejáratott aperitivo helyet néztük ki jó kis byebye-Római időtöltésnek. Persze a tömegközlekedés megint nem volt túl jófej, így lekéstük a transzferbuszt, de legalább egészen reptérig kisértem Bátyus. Útközben azért még egymás agyára mentünk egy kicsit, nehogy már rendes hugi-élmény nélkül menjen el. :)
Ezen a héten egész aktív voltam, hétfőn a Lilivel szinte csak kettesben tölött irodai nap után már megbosszultam a reggeli esőt és este mentem futni. Sajna elég későn, sötétedés környékén értem le és betoji voltam így csak 3 kört futottam, de szerdán meglett a negyedik is! Közben kedden megjött Anja is a brightoni kiruccanásából, este egy alapos bénázás után végül visszatértünk a "Keep it simply, find a bar and drink some redwine, for God's sake!"-jól bevált alapelvünkhöz. Szerdán folytatódtak tragikomikus kalandjaink imádott munkahelyünkön aztán csütörtök este megérkezett Szacsi Bázelből.
De erről majd a következő postban írok, már így is elég hosszú ez. Kész lányregény, pfúj. Nem is értem miért olvassátok, haha.
Hogy átvészeljétek az álmatlan éjszakákat a következő posztig, itt egy kis feel-good video. Igen, bármily meglepő, Rómáról. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.