my BCN, updated as my ROME

Nem megy ez a vasárnap... de legalább most gyorsan leírom mi történt eddig, mielőtt feledésbe merülnek a dolgok.

Múlt hét kedd óta egy maláj egyetemi város tervén dolgoztunk, elég szoros határidővel. A beépítési terv már megvolt, "csak" az úthálózatot kellett átvariálni egy kicsit. Anjaval együtt tervezgettünk az elején, aztán mikor kész lett a végleges terv, ő elkezdte photoshoppolni, én meg megmodellezni az egészet sketchupban. Nem volt egy gyaloggalopp projekt, néha már a fejem kettéállt a 3D-s rajzolástól, de legalább volt annyi kreatív része, hogy szinte dobálni kellett az ad hoc homlokzatokat és tömegformálást a különböző funkciójú épületekre. Általában csináltam pár verziót aztán a főnök eldöntötte melyik tetszik neki a legjobban. 

Kedden és csütörtökön voltam olaszon, de amúgy semmi érdekes nem történt. Ja de, szerda meg csütörtök este Anjaval munka/olasz után beültünk egy kávézóba hogy dolgozzunk a pályázaton. Egyelőre még az ötletelésnél tartunk de lassan bele kell húznunk, mert nemsokára itt a leadás. (uncsi építész-részletek később:)

Pénteken meló után bevásároltam hogy mindent előkészítsek Pandám fogadására, aztán kimentem érte a reptérre. Természetesen a wizzair megint hozta a formáját, de szerencsére az utolsó transfer busz+utolsó nappali busz kombinációval simán hazaértünk. Szombat délelőtt egy klasszikus croissantos reggelivel kezdtük a napot, aztán végignéztük a szomszédos piac az élet minden területét lefedő kínálatát, majd a bőség zavarában végül csak 2 bakelitet vettünk meg:) Aztán megmutattam a helyi parkot, ami már első látásra nagyon megtetszett Zsoltnak. Ebédre végre megfőztem a jó magyar gulyást, ami még fehérrépa nélkül is elég jó lett, sőt állítólag még finomabb is mint otthon, egyes vélemények szerint:) Az egyetlen ember akinek volt összehasonlítási alapja, azaz evett mér valaha életében gulyást, elég részlehajló volt, szóval nem tudtunk objektív eredményt hirdetni. A többiek eléggé odavoltak érte, főleg a kínaiak, de nem tudtam eldönteni, hogy ennyire kedvesek, vagy tényleg ennyire ízlett nekik. De legalább lelkesen elmosogattak utána:) 

Délután sneak-peak szerűen körbemutogattam minden fontos látnivalót a Pandámnak, szóval jó sokat sétáltunk és végül a Les Affiches-ben kötöttünk ki aperitivozni; utána pedig a Trevi kútnál fagyiztunk egyet. 

Vasárnap reggel (délben) közös futással kezdtük a napot, olyan gyönyörű idő volt és az egész parkra olyan jó volt ránézni, tele volt vidám emberekkel, meg minden. Maradt a verőfényes napsütés szóval kb egy szál ingben indultunk várostnézni. A Piazza del Popolon mellett ebédeltünk a lépcsőn ülve és néztük a Villa Borghese parkjából lesüvítő deszkásokat meg görkorcsolyázókat. Aztán villamosra szálltunk és a Palazzetto dello Sportnál leszállva besétáltunk a MAXXI-hoz. Ez Zaha Hadid római remekműve, a 21. századi művészetek múzeuma. Az a fajta pure menőség ami még használható is. (képek később:) Én még az udvarától is teljesen odaáig-meg vissza voltam, szóval chilleltünk is egy picit egy capuccino mellett. Ezután egy elég hosszú séta következett a Tevere partján, ahol a végén már csak úgy számoltuk hogy hány híd van még hátra a Vatikánig. Többször meg kellett állni a "tölteni" a Pandám bicajos lábait mert elég nehezen bírták a gyűrődést, de végül egy sör az Angyalvár lábánál megtette a maga hatását és így lelkileg kiegyensúlyozva léphettünk be a szent állam területére. Megnéztük a Szent Péter bazilikát, ami még mindig lélegzetelállató de sajnos a kupolába nem jutottunk fel, majd legközelebb. Idő közben besötétedett, de még pont elcsíptünk egy napszemüvegárust, mert a Pandám úgy érezte égető szüksége van erre, enélkül nem tényleg nem lehet létezni itt. Szóval mindenkinek ajánlom, hogy a Mit ne hagyjunk otthon ha Rómába megyünk? c. lista első helyére most vésse fel a napszemüveget:)  

Ezután bevásároltunk, fagyiztunk mégegyszer a Trevi kútnál, majd összefutottunk Lilivel a Barberinin egy gyors megbeszélnivaló erejéig. Vacsira tonhalas spagettit főztem, boroztunk és megnéztünk egy Calit.

Hétfőn reggel együtt reggeliztünk a kedvenc kis kávézómban az iroda mellett, én bementem dolgozni, Zsolt pedig nyakába vette a várost. Este elég későn végeztem, nem tudtuk mi legyen a vacsival, bemenjünk-e vagy otthon maradjunk, végül Antonio hívott hogy együnk együtt, főz rákos-spárgás rizottót. Hát ez nem sikerült valami fergetegesre, annyira íztelen lett, hogy azzal poénkodtunk ezt adhatnák a kórházban a betegeknek diétás étrendnek de végül azért egy kis borsos-olivás pirítóssal jóllaktunk. Utána megnéztük az Utódok című filmet. Amit viszont a Milyen filmet ne nézzünk meg mostanában? c. lista első helyére ajánlok.

Kedden végre valahára befejeztem a campus sketchup modelljét az utolsó kis üvegkorláttal együtt, és munka után elmentük Lilivel és Anjával együtt San Lorenzoba iszogatni. Persze a Panda sörözött és csak röhögött rajtunk, mikor azon vacilláltuk, hogy kikérjük-e a második üveg bort, amit végül megtettünk így az amúgy sem szomorkás este egy vidám csiccsentéssel ért véget.  Folyt. köv. nemsokára.