my BCN, updated as my ROME

Csütörtök délután megjött egy régi kedves ismerősöm látogatóba, óóó ez olyan hivatalosan hangzik, maradjunk csak inkább a Szacsinál. Szóval szerencsésen landolt, magyar virtussal lerázta a Termininél fogadó "kultúr-sokkot" (meleg van, szemét van és nini még benvándorlók, csövesek is vannak! nem úgy mint a távoli Wintherturban) majd pedig svájci órákat megvető pontosággal buszozott ki az irodához, ahonnan hazaugrottunk letenni a cuccokat. (Itt jegyezném meg, hogy a mi XX kromószómánkkal teljesen elképzelhetlen módon egy közepes méretű válltáskával érkezett meg 3,5 napra és mindene befért... szóval lehetséges!)

Sajnos ez a "pontosan érkezem-mint egy svájci úriember" másodszorra már nem jött össze, mert én közben elmentem olaszra és megbeszéltünk a lányokkal, hogy utána a Santa Maria Maggiore előtt találkozunk, és egész véletlen Anja, Lili és még én is időben ott voltam, viszont a hirtelen jött turista jól megváratott minket. Najó azért túléltük, mert cserébe aznap este ő fizetett. :D Elmentünk Pignetoba aperitivozni, amiről a szokásos sztrájk van-nincs sztrájk? bkv-állapotok miatt lekéstünk, de cserébe ettünk finom pizzát meg ittunk finom bort. Aztán átmentünk az aznap estére kiszemelt Circoloba elmerülni a feltörekvő olasz alternatiív zene bugyraiba. Najó, igazából csak dumáltunk a kertben (volt miről, főleg a Milyen az élet az olasz vs. svájci építészirodákban? c. témakörben) de végül bementünk és megnéztünk két teljesen különböző stílusú koncertet.

Pénteken általános sztrájk volt, ezért Lili nem is tudott bejönni dolgozni, de mi sem voltunk a munka hősei Anjaval. Szerencsére befejeztem a ghanai lakópark projektet, ami az eddigiek közül legkevesebb valóságalapja volt, de azért persze megcsináltuk. Este Trastevere -nightot tartottunk, igazán remek helyeket és tereket fedeztünk fel. Volt new-age kaja, olcsó bor, utcazene, táncbemutató, lépcsőnülés, hülyülés.

Szombat reggel elmentünk a MAXXIba meghallgatni egy híres olasz építészházaspár előadását az új EuroSky toronyról, addig Szacsi megcsodálhatta a Zaha Hadid épületet. (igazából tízóraizott:) aztán Anja bemorcizott hogy mivel reggel nem tudott rendesen összekészülődni ezért inkább nem jön velünk a tengerparta. Mi azért kimentünk Lilivel hárman és milen jól tettük! Tök véletlenül nem sikerült megtalálnunk a legszebb beachet, de így is jó volt május 12-én tengerben fürdeni! Délután mikor visszajöttünk a városba Szacsinak még last-minute szunveníreket kellett keresnie, de nem akármilyen igényi voltak: hologramos 3D hatású szentképet akart vinni mindenképp a lakótársainak. Mikor ez is megvolt, hívtuk Anját hogy menjünk vacsizni és kis kitérő után végül a Zsályáékkal már bevált kis trattoriában kötöttünk ki. Az este során annyit röhögtünk, hogy már szinte fájt, aztán már nem is tudom honnan jött a fényképezkedjünk napszemüvegben éjszaka, de akkor nagyon vicces volt és jól illett a "banda turnézik" koncepcióba. (Sz. az este során megvilágosodott, hogy igazából lányokkal kellett volna zenekart alapítania... nesze nektek Meztelen Diplomaták!:) Elmentünk még a Trevi kúthoz a szokásos tiszteletkörre és épp a kút szélén ültünk végre kicsit nyugisan, mikor betalált minket Lilivel egy magyar turistacsoport... Röpke beszélgetésünk számtalan gyöngyszemet termelt, kedvencem a "itt dolgoztok tényleg? egy éptészirodában? azt' mit csináltok itt ezzel a sok bontott téglával???" a többibe nem menjünk bele...

 Vasárnap reggel elhivatott építészek  módjára hősiesen felkeltünk korán és úti felszerelésben bevágódtunk a központba megnézni Borromini remekművét a Sant'Ivo della Sapienzat (ami csak és kizárólag vasárnap reggel van nyitva). Azért annyira nem kapkodtuk el, mert odafelé menet leültünk egy capuccinora ahol Szacsi nem létező olasz tudásával viszotn foci-szakértői szemével végigböngészte az sportújságokat, én a sima napilapoknál maradtam. A templom után majdnem lekéstük a transzfer mert  nem jártak a buszok mivel a belváros minden nagyobb utcáját lezárták az "Élet menete" alkalmából. Ez többféle szervezet és egyesület közös az abortusz elleni békés felvonulását jelenti. Nagyon szép és jó hangulatú volt az egész, megható volt csak nézni is. Aztán a Colossum felé gyerek-foci kupát rendezték, a lezárt 6-8 sávos úton rúgták a bőrt  a mini-manók. Végül szerensésen odaértünk, Szacsi lelépett én pedig találkoztam Anjával aki a tegnapit bepótolandó mindenképpen ki akart menni a tengerparta. Rossz ötlet volt. Persze ő ismerte hol van szép partszakasz, amihez a "HÉV" után még busszal kell menni... mikor végre megérkeztünk elég komoly szél és kiteszörfösök hada fogadott minket. Gondoltuk nem lesz itt gond, mások is napoznak a parton, de mikor letettük magunkat a földre már éreztük, hogy ez itt nem lesz okés. Annyira erősen fújt a szél hogy főleg a talajhoz közel nagyon hordta a homokot így tényleg nem lehet napozni, nem csak azért mert baromi idegesítő hanem azért is mert lehámlik az ember bőte a természetes "testradírtól". Egy ideig még dacoltunk de végül elindultunk haza. Totál fáradt voltam és semmi másra nem vágytam csak hogy hazaérjek a nyugiba és vegyek egy nagy zuhanyt. Szerencsére nemsokára minden vágyam teljesült és a végén még ki is aludtam magam.

Hétfőn végre elkezdtük a Lugano-i szállodaprojekt második fázisát és mikor mentek tárgyalni a mérnökirodához elvittek engem is! Tök jól esett, persze túl sok érdemi dolog nem történt a megbeszélésen, de jó volt, hogy úgy gondolták nekem is ott a helyem. Ráadásul az egyik főnök MINIjével mentünk, hát azért ez az újfajta se rossz... :) Este bevásároltam, elmentem futni aztán csináltam egy kis tortát a szülinapomra, amit kedden bevittem (mert így szoktuk) és olyan kedvesek voltak benn az irodában, még ajándékot is kaptam! Egy Hotels című TASCHEN albumot, monndván jó lesz Luganohoz:) ja és 3 nyelvű a könyv spanyol-angol-olasz, szóval pont jó nekem! Meló után igazán rendes módon elmentem olaszra aztán a szokásos helyen találkoztunk a lányokkal és a nagy sikerű Trastevere-este után San Lorenzo-nightot tartottunk. Egy remek kis vinotéka teraszán aperitivoval helyettesítettük a vacsorát aztán átballagtunk az előre kiszemelt konert helyszínére. Mikor odaértünk már egész nagy volt tömeg de jófej 1 eurós tagsági díj fejében simán bejutottunk. A zenekart MUG-nak hívják és olyan fajta instrumentális zenét játszanak, amitől lehidalsz. 3 gitáros és egy dobos nagyon patent dobszerkóval és mellette még egy dj-pulttal illetve a biztonság kedvéért egy kottatartóra bekészített MacBookkal. Volt itt minden, tört ütemek, gitárszólamok, torzítás, csilingelés, szólózás, zúzós részek és egyáltalán nem hiányzott az ének. A legmenőbb az volt, mikor hegedűvonóval játszott egyik csávó a gitáron, eszméletlen hangja volt!

Ma nem történt semmi érdekes, az álmatlanság kábaságába burkolozott kicsit az egész nap. De legalább időben hazaértem és belefutottam a naplementébe. Most már leginkább a holnapra gondolok. 24 órán belül felkelek, összepakolok, dolgozom az irodában, elmegyek olaszra, kibuszozok a reptérre, várok, repülök aztán holnap ilyenkor már remélhetőleg a saját ágyamban fekszem. Kemény lesz! De így szeretem:)