Tegnap mikor hazaértem egy kisebb boutique-ot találtam a nappali helyén.
Armani, Prada meg D&G cuccok szanaszét, a lakótársak számánál pár fokkal több Macbook az asztalon és andalító ambient zene a háttérben. A kattogást hallva eszembe jutott, hogy a spanyol lakótársam említett valamilyen fotózást a múlt héten, de nem gondoltam, hogy ilyen komolyan veszik. Mint később kiderült, ő sem. Eredetileg csak egy fotós haverról volt szó, akinek tetszik Lucie lába, meg a lift a házban és ezt a kettőt össze akarja valahogy kombinálni. Aztán kiderült, hogy nem annyira amatőr a fotós a lelkem, az asszisztense nélkül sehova, ja és a modell barátját is elhozta, hogy Lucie (lába) ne legyen egyedül a képeken... Önmagában sem egyszerű a történet, de hogy mindez a lakásunkban történik annyira groteszk volt, hogy na. Most először nem bántam, hogy alig van időm, elkészülődtem és legalább időben leléptem.
Késni azért így is sikerült egy kicsit. Először a múlt heti We are wellowos "koncert"-en megismert manchesteri arccal találkoztunk, aztán a Valenciás csapattal meg még pár emberrel kiegészülve abba a jazz bárba mentünk, ami a múltkor annyira tetszett nekem. Sajnos most nem volt olyan jó, mint múltkor de legalább tudtunk beszélgetni és a zene miatt majd vissza jövünk valamelyik pénteken/vasárnap. Ez most így iszonyú sablonos és köze nincs ahhoz hogy milyen volt igazából az este, de ez van, a száraz történet ez, az élmény meg megmarad nekem.
Edo kommentje rádöbbentett arra, milyen különböző kép alakulhat ki a fejekben a blog olvasása nyomán. Itt csak apró momentumok jelennek meg, amik összességükben sem tudják leírni az összképet. Tudatosan nem írtam a legáltalánosabb dolgokról, de úgy tűnik ezek nélkül nem teljes a történet. Ezért most jöjjön egy kis áttekintés(be rejtett önvizsgálat):
Gyakorlatilag végigbuliztam a szeptembert. Alig volt olyan nap, mikor este otthon voltam, egyszerűen akkora volt a pörgés, és olyan sok színtéren mozogtam, hogy nem volt megállás. Mindig, mindenhol új emberek, "régiekkel" kapcsolattartás, a barátok barátai, külföldiek, magyarok, építészek, iskolatársak, helyiek vagy csak úgy random emberek. És szinte minden facebookon folyt. Egy estére 4-5 event, vendéglisták, promóterek, feliratkozás, ingyen belépő. Azt hiszem nem meglepő ha azt mondom, bármennyire felemelő a pörgés, ezekre az erasmusos bulikra rá lehet unni. Jó volt, hogy megvolt ez a kezdeti lendület, a rengeteg impulzus, de eljutottam(-tunk) arra a pontra, hogy ebből ennyi elég. Nem rossza ez, de kell valami más is. Az itteni Apolo, Razzmatazz, Opium, Shoko, Guru, Bikini,stbstb nyilván sokkal menőbb, mint az otthoni, de ezeket a helyeket minden nagyvárosban meg lehet találni, és engem inkább az igazi barcelona érdekel. Szóval pár hete elindult a folyamat, hogy a kötelezők kikpipálása után egyre több helyi értéket fedezzünk fel. Az igény már régen megvolt és most úgy érzem a társaságot is megtaláltam hozzá. Továbbra is szívesen ismerek meg új embereket, de már elég az ismerősből, ideje a meglévőkre koncentrálni. És annyi minden történik a városban, olyan sok helyre lehet menni, nézni, látni, hallgatni, művelődni, lazulni, hogy csak dönteni kell.
Az én iránytűm a le cool.
És a legmenőbb, hogy már Budapesten is van!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.