Mit is csináltam november 4. óta?
Pénteken a produktív délelőtt, gyors spanyol és laptoplemerülős óra után moziba indultunk, de annyira hangulatos volt az esti Gracia-feeling hogy csak könyvet vettünk és beültünk egy bárba. Mennyei tortillatekercs, dos claras és egy az időérzékünket-is-elveszettük-hosszú beszélgetés.
Szombaton repülőjegyparák, idegesség, lenyugvás, edzőterembe menés Lucieval, futás, ellipszis, gőzkabin, pezsgőfürdő és úszás. (nincs mese, a spanyol logika ezt diktálta). Rajzórára anyagmakettezés, 8kor találkozó a megreptetett és visszatért "drága" "kis" "magyar" "telefonomért", amiből mint később kiderült csak a lényeg hiányzik, a SIM kártyám.
No mindegy, vár a szombat este, Fontana, Diamant, Otto Zutz. 4 lány, 3 építész 1 táj, csevej, iszogatás, partihely csekkolás, normális időben hazaérés.
Vasárnap reggel minden szép, napsütötte és vidám. Még a repjegyek is kibékülnek a bankkártyákkal és Timi is elindul egyszer (nagyjából) időben otthonról. Dél, CCCB World Press Photo 2010. A vasárnap múzeum-nap erre sajnos nem vonatkozik, de 3,40-ért belefér. Az elfoglaltak hazamennek dolgozni, ketten múzeumboltozunk és átsétálunk a Pedrerába Javier Mariscal kiállítást nézni. Na ez tényleg életmű. Produktív, gazdag, változatos. És maga a kiállítás módja is élvezetes.
Délutáni skype-session, este végre-egyszer-normálisat-főzök-felkiáltás majd pedig az első itteni tv-nézés: UVE por Vendetta. Lucie be tudja állítani, hogy legyen felirat (merthogy a spanyol közszolgálatin ez alapszolgáltatás) csakhogy a spanyol szinkron nagyon viccesen sokkal gyorsabban beszél mint az angol színész, meg mint amit a néző szeme el tudna olvasni, így aztán csak a felét látod annak amit hallasz... No pasa nada, me gusta mucho aprender castellano. Si, si, muy bien.
Hétfőn reggel body combat, valami borzalmas de legalább 9kor vége és felkeltem időben. Reggeli, tervrajznyomtatás, sketchup-állítgatás, teleklátogatás. Merthogy a Carrer de Tánger és D'Ávila sarkára tervezünk. Akármenyire romos a környék, ez azért mégis menő. Hátam mögött Herzog, előttem Nouvel, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél. Tanköri szintű körbesétálás után szétszéledés, kis csoportban bámészkodás. Az erősen ajánlott kritikai szemlélést majd csütörtökön ejtjük meg.
Rajzóra előtt még volt időm hazaugrani, ebédelni és felkapni a cuccaimat. Igazán szeretem az ilyen napokat. A nagy Schröder-ház elemzés után a könyvtárban csak az új kártyigénylésemet akartam leadni de megint magába szippantott, az időzónaugrásból 3 könyv+1 dvdével távoztam... Otthon pakolászás, netezés, Arcade Fire koncert jegyvétel, boldogság, várakozás és egy kis szülifeli.
Ma reggel hősies 6.55-ös kelés, mert 7.15-re akartam cycling órára menni ami itt horribilisen koránnak számít, még attól féltem nem tartják meg az órát ezért a fürdőruhát is bedobtam biztos ami biztos, és még szerencse merthogy nem volt hely. Na ennyit a sztereotipiákról... a buzgó katalánok igenis korán kelnek, ha nem is mindegyik, de 25 biztos. Na mindegy, legalább megcsináltam a kis edzésemet és megjutalmaztam magam egy (igencsak indokolt) izomlazító pezsgőfürdőzéssel. Hazaértem, reggeliztem, elkészültem és még mindig csak 9 óra volt. Ilyen se volt rég, éljen a koránkelés! A kis szabadidőt egy finom kávé mellett az otthoni események csekkolásával akartam tölteni de valahogy csak odáig jutottam hogy holnap, Camp Nou, Barca meccs, olcsó jegy, igen ez hihetetlen, gyorsan mig el nem fogy, igen, 2, felső szektor, első sor, elfogad, fizet, megvan, igeeeeeen!!!!
Óra után 1-kor találkoztunk volna az első tandem beszélgető társammal, de lemondta betegség miatt, így legalább volt időm itthon ebédelni mielőtt átcuccoltam Nórihoz mosni. Nem is tudjátok mekkora öröm egy nagy adag tiszta ruha. Főleg ha van szárítógép:) Az meg csak apróság, hogy mostanában nem pont egy lépésnyi távolságra van a mosógéptől.
Előtte még írtam pár tandem-jelentkezőnek és mire hazaértem milyen választ kaptam? Egy spanyol lány külön örül,hogy magyar vagyok, mert következő félévben Budapestre megy Erasmussal így az angol mellett a magyarul is tud tanulni velem. Hát kész voltam. Eddig kb mindig azt tapasztaltam, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha mondjuk franciának, németnek vagy angolnak születek, erre itt a derült égből villámcsapás. Remélem jó lesz. :)
Délután kitakarítottam a szobámat meg a konyhát, gyorsan átöltöztem mert fél 8-ra kiállítás megnyitóra mentem. Menő volt a nézőközönség, csak kicsit magasnak éreztem az átlagéletkort. Jól öltözött hippi ötvenesek, stílusos művészbarát hatvanasok. És persze itt is a svédasztalnál nagyobb volt az élet mint a kiállító teremben, de sebaj Vikivel megnéztük a képeket és jót beszélgettünk.
Mikor hazaértem Lucie és Kim is a konyhában főzöcskézett és a látvány+illatok szinte fekszólításszerűen engem is arra késztettek, hogy összeüssek valamit. Hagymás, serrano sonkás rántottára futotta, de mennyei volt:)
Holnap megint időben szeretnék kelni, van mit csinálni aztán sok óra (azért nem olyan rossz mert Projecton megint terepszemlére megyünk, csak most Tarrassara visznek épületlátogatásra) és este 22.00 kick-off!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.