Hétfőn reggel hoztam a formám és sikeresen egy késéssel kezdtem egyetemi pályafutásomat. De csak az általános információkról maradtam le, a kávészünetre pont odaértem. :) 

Az info-átadás fénypontja volt mikor az egyetemi Erasmus-atyaisten 3 fiú és 3 lány önkéntest szólított a katedrára, rövid bemutatkozás és tapsoltatás után mindannyiukon bemutatta a katalánok puszi-mániáját. Na így kell csinálni gyerekek, menjetek ismerkedni! Szóval a kávészünetben kezdetét vette a nagy ismerkedés, aminek persze semmi értelme, mert jó ha 5 nevet megjegyeztem, de cserébe 55 alkalmam elmagyarázni a nevemet. Hosszas artikulálás után a Timinél maradtam, de persze erre mindenki csak még furábban nézett, szóval azt hiszem inkább örökre belenyugszom abba,hogy engem Tinának hívnak.

Volt külön előadás EU-polgároknak, aztán jó hosszú ebédszünet, de akkor legalább tudtunk igazi kávét innni és igazán ismerkedni. Sikerült belevetni magam egy német diaszpórába, de aranyosak és jól beszélnek angolul.

Az este hosszú volt, bulizni indultunk de csak iszogatás lett belőle. És hogy milyen kicsi a világ az mutatja, hogy az egyik német srác elhívta az ír ismerősét aki a 3 magyar srác lakótársával érkezett és persze hogy az egyik Csipi unokatestvére. Szóval nem egyszerű magyarnak lenni de legalább nem vagy egyedül. Csak az építészek között. :P

Kedden délután kimentünk egy közeli kisváros, Casseldefels tengerpartjára. Egyszerűen lenyűgöző. Hatalmas IGAZI homok sáv, nulla tömeg, nulla "cervezaaaa-cold biiieeer", nulla német bulvárlapot olvasgató turisták. Van viszont gyönyörű tenger, nagy szél és sok kitesurfös.

Este nem voltam túl jó hangulatban, de legalább megismertem egy jó helyet.

Ma délre mentem be az egyetemre, utána pöppet szétbuszoztam magam, de egyre jobban szeretem a várost. Az a furcsa, hogy rengeteg itt a bank. Nálunk is sok bankfiók van de itt valami eszméletlen, és mind helyi bankok, alig találni "nemzetközi" márkát. Nem ismerem a helyi gazdasági-pénzügyi helyzetet, de az biztos hogy az önkormányzatot vagy a katalán kormányt nem kell félteni. Mindenre van emberük, sok a rendőr, a helyi BKV nagyon durva, naponta viszik a szemetet és tisztítják az utcát. Olyan érzése van az embernek, hogy minden megy, minden müködik, minden meg van szervezve. Persze nem a svájci-osztrák laboratóriumi szinten van itt rendben minden, de messze állnak a (dél)spanyol-olasz állapotoktól. Tetszik ez a középút. :)

Természetesen büszkék is erre, már első nap nagyon nyomták nekünk a katalán kultúrát, földrajzot, történelmet. Az a nemzeti mondásuk, hogy Katalónia boldogul minden(ki) más nélkül is, de senki nem boldogul Katalónia nélkül. Kicsit erős, de megvan az alapja. Büszkék de emellett nagyon kedvesek és közvetlenek. Tetszik a hozzállásuk, mert nem viszik túlzásba, nem francia-módra nyomatják lokálpatriotizmust.

Na, hamár ennyit elmélkedtem, el is indulok az Ikeába kommerszializálódni.